Ezt mégis minek véljem? Mi lehet vele?

Az egyik barátom (F/15) mostanában kicsit szokatlan. Közeli haverok vagyunk, havonta legalább 4-szer összefutunk sulin kívül is egy kis időre (én falusi vagyok, ő városi), és sok dolgok meg szoktunk beszélni egymással. Énekkórusra is járunk mind a ketten, ugyan oda. Mostanában az szokott lenni, hogyha vége van egy összpontosításnak ( plussz órák pl. hétvégente) akkor nagy érdeklődéssel kérdezi, hogy merre megyek, melyik busszal megyek haza stb... És mivel ő az egyik buszmegállótól nem messze lakik, ezért mindig mondom neki, hogy arra (amerre épp megy)...Aztán az utat végig dumáljuk. De persze én is kicsattanok az örömtől, meg ahogy elnézem, ő is. De nem azért, merthogy bele lennék zúgva, hanem csak úgy...bár, ezen még nem gondolkodtam......na mindegy. Aztán egy suliba is járunk, ő 9.-es, én 7.-es. Ezen a héten kaptam új szemüveget, és amikor a portáshoz igyekeztem az osztálykulcsért, láttam, hogy a folyosó végéről közeledik az egyik haverjával. Megkaptam a kulcsot, és már mentem is volna vissza, mikor a fordulás közben látom, hogy elmosolyodik, és halkan kérdezi, hogy új szemüveg? Én meg félvállal visszafordulva, mosolyogva mondom neki, hogy igen, mire még mindig látom, hogy mosolyog. Aztán pénteken is összefutottam vele az orvosnál, de csak mondom, hogy egy fél pillanatra, de amikor rászóltam, hogy szia, visszafordult, és mint aki egy másik dimenzióból érkezett volna, mosolyog kábulva, és egy kis fáziskéséssel visszaköszön. Eddig olyan "normális" volt. Vagyis nem voltak neki ezek a beszívott pillanatai.... Miért ilyen? Lehet, hogy másnak nem, de nekem kicsit feltűnt, hogy el van kábulva, amikor ott vagyok... de nem olyan unottan szokott bámulni, hanem aki előtt rózsaszín köd gomolyog...