Csak én érzem úgy, hogy manapság nehéz klasszikus értelemben párt találni?

Akkor néhány megjegyzés. Ami a netes ismerkedést illeti, elhiszem, hogy sok a bunkó, de a bunkókat le kell sz..ni. Törlöd a levelet és kész. Egyébként én is voltam fent több társkereső oldalon évekig. Ha véletlenül kaptam egy levelet örültem, mint majom a farkának. Az én egyébként teljesen udvarias és tiszteletteljes leveleimre meg általában annyi választ sem kaptam a drága hölgyektől, hogy bocsi, nem vagy az esetem. Erről ennyit.

Ami a pártalálást illeti, az teljesen OK, hogy intelligens , művelt, normális párt szeretnétek. A probléma ott kezdődik, hogy az igények itt nem álnak meg, legyen jóképű, magas, izmos, humoros (és a gazdagot direkt kihagyom, mert gondolom ti nem olyan lányok vagytok)... és még lehetne sorolni. Ezzel szemben a drága hölgyek általában ennek a negyedét nem tudják felmutatni. Tök átlagos IQ, átlagos műveltség, átlagos külső, de tud főzni... húú én is... de azért a tökéletes pasit keresi mikor ő is fényévekre van a tökéletestől.

Továbbá kedves kérdező, még mindig nem válaszoltál arra, hogy mit teszel egy kapcsolatért... Jó a netes ismerkedés az OK. De élőben mit teszel? Tudod miért nincs kapcsolatod, azért, mert élőben nem teszel érte. Igenis a XXI. században vagyunk és nem halltok bele ha odatipegtek a szimpatikus férfihoz, és kivételesen ti kezdeményeztek. És itt nem bulira kell gondolni. A munkatársat is el lehet hívni kávézni! A sültgalamb nem repül senkinek a szájába, pontosabban ahhoz nagyon jó nőnek kell lenni. De ha szerényebbek vagytok, akkor is lehet jelezni az illető úrnak, hogy basszus apukám, hívj már el randira, igenis lehet úgy nézni egy férfira, hogy az egyértelmű legyen, csak sok nő már a szemezéshez is lusta, de azért várják, hogy a lovag legyen gondolatolvasó, és hívja el őket úgy, hogy semmi jelét nem adták a szimpátiának.

Régen lehet, hogy belerepült a nők szájába az a bizonyos galamb, de mostanában egyre kevésbé fog. Egyrészt, ha már szóba került az empátia, na az ami nagyon sok fiatal nőből totál hiányzik. Pláne ha egy férfit (nem bunkót) kell visszautasítani. Nem tudom miért, de ha valaki nem álmaitok férfija, akkor az általában már nem is ember a szemetekben. Az érzékenyebb férfiak ezért kevésbé mernek kezdeményezni. Arról nem is beszélve, hogy a nőnek mint entitásnak a tekintélye pont az ilyen mindenféle empátiát nélkülöző viselkedésnek, a feminista hisztiknek, valamint a szórakozóhelyeken tapasztalható rendkívül szemérmes, és erkölcsös viselkedésnek hála a béka segge alatt van tíz méterrel. Egyszerűen nem értek annyit, mint amennyit vesződni kell értetek.

Ó és valóban öntelt vagyok. Tudod miért? Mert pontosan tudom, milyen magányosnak lenni, és azt is pontosan tudom, hogy hogyan lehet elkerülni a magány. Tenni kell ellene! Nekünk férfiaknak sokkal nehezebb, hiszen a hozzátok hasonló nő elvárja, hogy szinte térden állva könyörögjünk a kegyeiért. Nektek viszont semmit sem kellene tenni, mint nagy mosoly és szép szemekkel nézünk, a kiválasztott áldozatra… és ha nem totál balfék az illető, akkor venni fogja a lapot.

És igen öntelt vagyok, mert szinte mindenért amim van és amire ténylegesen büszke vagyok, beleértve az okos, csinos barátnőmet is, azért megdolgoztam. Na ez a nagy különbség. Ti nem akartok megdolgozni a sikerért. Várjátok a herceget és sírtok, hogy sok a bunkó a netes társkeresőn, meg válogattok agyba főbe…

De figyelj már oda megint mit csinálsz!!! Ismered te azt akivel beszélsz úgy őszintén? Én csak egy névtelen fórumozó vagyok itt fent, de te egyből leírsz minden iq nullás válogatós nagyigényű libának. Mit tudsz te rólam egyáltalán? Képzeld nem vagyok buta, és nem verem magam a semmire. Hiába van pl diplomám simán szóba állok alacsonyabb végzettségű fiúval is mert nálam az intelligencia nem a papírnál kezdődik, de igen én már csak ilyen felszínes liba vagyok ahogy mondod. magas pasit akarok? Ebbe beletrafáltál, de képzeld én is magas vagyok, szóval hagy ne ragozzam.

Az meg egy kész vicc hogy szerintetek csak azért mert mi nő neműek vagyunk egyből hull minden az ölünkbe. Szerinted egy nőt nem utasíthatnak el könyörgöm???? De lehet ám csak én vagyok az egyetlen ilyen szerencsétlen akinek volt már része olyanban hogy mégsem én kellettem mert volt jobb szebb, pedig az igényeim nem verték a plafont. Talán lányok kevesebbszer sírják tele a világot ez miatt, mert csak nő tarja magát...Meg szerinted férfiak nem szoktak válogatni? Hány olyan van (nem célozgatok senkire) hogy sír mert nincs barátnője, de azért csak a tökéletes külsejű pláza cicusokat hajkurássza, nem hogy egy átlagos de rendes lányt észrevegyen.

Az a baj hogy az ilyenek is mint te általánosítanak ami elég buta dolog. Sok ember nem találta még meg a párját, de nem feltétlenül ő a ludas a dologban, ezért nem kéne ismeretlenekkel ilyen bicskanyitogató stílusban beszélni.

Már ne haragudj, de hol írtam én, hogy te vagy a kérdező buták lennétek? Másold már be légyszíves! Ugyanis nem akartalak sem téged, sem a kérdezőt butának bélyegezni.

Ami pedig a visszautasítást illeti, te tehát odamentél a sráchoz, elhívtad randira, ő pedig fogta magát és elküldött melegebb éghajlatra vagy egyéb módon alázott meg? És ez több srác esetén megtörtént?

Kérdező, én abból tudok kiindulni amit a környezetemben látok. A normális lányoknak mind van barátja. Vagy könnyen találnak, amikor éppen nincs. Aki meg nem, az nem is nagyon tesz érte semmit, vagy olyan hideg mint a jég, és nem merik a férfiak megszólítani. Megjegyzem a barátnőm is nehezen talált rám. Pont azért mert ő is játszotta a megközelíthetetlent (egy darabig).

Amúgy lehet igazatok van, én vagyok a bunkó. Csak azt nem értem, hogyha ti tökéletesek vagytok, semmi nem igaz rátok, amit én galád módon ide le mertem írni, akkor miért nincs párotok?

Na mindegy. Összességében annyit tudok mondani, hogyha nem támasztatok irreális elvárásokat a férfiak elé és aktívan tesztek egy kapcsolatért, akkor lesz párotok. Ha nem, nagy eséllyel akkor is lesz, de lehet, hogy csak öt év múlva. És én nem feneket nyalni írtam ide, és lelkecskét pátyolgatni. Abban a nőknek nincs szüksége férfira, hanem felvetettem pár problémát amit én férfiként a sikertelenség okának el tudok képzelni. Ha ebből egy sem volt igaz, akkor elnézéseteket kérem, és kívánom hogy találjatok olyan párt amilyet szeretnétek.

"Egyébként én is "udvaroltam" már fiúnak de nem nagyon akarta észrevenni... meg olyan is volt hogy aki nekem tetszett az meg nem akart észrevenni vagy tudomást venni rólam."

Egy férfi baromira vakegér tud ám lenni az ilyen dolgokban. Sőt velem konkrétan olyan is történ, hogy azért nem jött össze a kapcsolat, mert nem hittem el, hogy egy olyan bombázó lány bármit is akarhat tőlem. De ha elhívod kávézni, ami még abszolút nem jelent semmi kötöttséget, akkor azt már azért minden hülye férfi venni szokta. Az, hogy nem vett észre az nem visszautasítás.