Tesóm az egyetlen "barátom" de nem kiváncsi rám. Mit csináljak?

Nincsen más aki a közelemben van, vagy meghallgatna, eljárna velem sétálni olyan gyakran mint ő. Egy házban élünk, majdnem ugyanabban a szobában (egy ajtó választ el, egy extra szobából lett az övé különben nem lett volna hely) és a humorunk is megegyezik, szóval kijövünk és ha nem akarunk is együtt vagyunk.. De látom hogy zavarja, nem érdekli mindig amit mondok. Eleve introvertáltabb, és vannak különböző nézeteink, amiért hajlamos hülyének nézni, meg beszólni.

Nem akarom idegesíteni meg nekem is rossz amikor jókedvemben mesélném mit láttam de ő meg épp a pokolba kívánna.

Azt találtam ki hogy átmegyek másik szobába a házban hogy ne ő legyen a legközelebb, és ha nagyon meg akarok osztani valamit azt leírom egy blogba vagy füzetbe. De beszélni azért mégis csak jobb..

Hogy kerüljem el? Hogy pótoljam a beszélgetés, hülyéskedés hiányát?