Fiúknál, férfiaknál a "becsajozás" kötelező velejárója a barátok elhanyagolása?

Nem kötelező, de elég általános dolog.

És igen, sajnos sok papucs van, aki egy csoffadt p.náért mindent felad.

De azért van az éremnek másik oldala is.

Pl az is egy fontos kapcsolat, ami új az életében, ezért időt és energiát kell szánni az ápolására.

Ha ugyanolyan szinten áll a párkapcsolat, mint a barátság, még akkor is kevesebb idő jut a barátokra, nem kell hozzá sok logika belátni, hogy egy nap ugyanúgy 24 órából fog állni, amiből egy embernek van 6-8-10 óra szabadideje, amit be kell osztani.

Nem egyszerű.

És direkt hangsúlyoztam azt is, hogy "ha ugyanolyan szinten áll" mert a kulcsszavaid között ott van az értékrend is.

Egy barátság sok esetben tartósabb, mint egy párkapcsolat, gyerek ide, vagy oda.

De mikor kialakul, soha, senki nem úgy tervezi, hogy majd 15 év múlva elválnak, hanem úgy, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Márpedig ha egy nővel úgy tervezel, hogy ő lesz a gyerekeid anyja, azért az elég sokat nyom a latban, meg ugye egy nő is inkább olyan kapcsolatból akar családot, ahol maga a család élvez elsőbbséget.

Nem könnyű megtalálni a középutat, hogy egy kapcsolat se menjen rá.

Mindkét irányban lehetnek szélsőségek, amit kerülni kéne.

Egyébként meg fogd fel úgy, mint a barátság egy újabb próbatételét.

Nyilván, egy barátság nem attól az, hogy óránként van üzenetváltás.

Hanem mondjuk attól, hogy kibírja az élet hozta nehézségeket, túléli az új, majd tönkrement párkapcsolatokat, a barátok megértőek egymással szemben a nehézségeket tekintve, és pl ha évekig nem üzengetnek egymásnak, legközelebb akkor is ugyanolyan fesztelenül tudnak beszélgetni.

el sem tudom kepzelni hogy ferfiak mi a xart uzengethetnek orankent egymasnak.

Az nem baratsag/haversag, hanem parkapcsolat.

Nyilvan az embernek ha lesz parja, akkor a haveri korre kevesebb ido jut, mivel egy nap csak 24 orabol all.

Nekem az a furcsa hogy ezen valaki kepes meglepodni.

Azért függ a baráttól is.

Az én barátnőmmel ugyanúgy szerettem volna intézni a dolgokat mint a párom előtt, de a "kisasszony" szemét szúrta, hogy nekem jó.

Mint Kiderült, mindíg is irigy volt rám.

Szóval mindenképp próbatétel, sok múlik rajta és rajtad is.

szerintem érthető, hogy egy kapcsolatban az ember időt tölt a pàrjàval, és amíg vele van, nem üzenget a haverjainak. (főleg a kapcsolat elején. utána pl együttélésnél már másabb)

de ettől még ugyanúgy meg lehet oldani, hogy pl péntek délután a férfi belül a haverjaival egy sörre, addig a nő meg kavezik vagy vásárolgat a baratnoivel.. értelmes emberek tudnak helyt keríteni a baratoknak is, anélkül hogy a kapcsolat rovására menjen.

nekem pl 2 éve van barátom. igyekszem arra, hogy ne veszítse el a barátait miattam, szóval ha hívják valahova mondom hogy menjen nyugodtan.. a gond ott van amikor a haverok túlságosan raernek es mondjuk napi szinten elvàrjàk, hogy talalkozzanak.. bár ez szerencsére a mi kapcsolatunkban nem jött elő.. de van olyan barátnom akinek a barátja több időt tölt a haverjaival mint a saját baratnojevel... szerintem ez kicsit gáz, én nem tudnék ilyen pasival komolyabban tervezni.. persze heti 1-2 tali még oké velük, de ne menjen a kapcsolat rovására ..

szerintem a haverok is lehetnenek kicsit empatikusabbak, hiszen ha nekik is lenne barátnőjuk, biztos nem minden nap a kocsmában ulnenek..

persze nem mindegy hány evesekrol beszélünk.. kamaszkorban vagy felnőtt korban teljesen más..

Én is kevesebbet lógtam a barátaimon amikor becsajoztam, és amikor nekik lett kapcsolatuk, akkor én is tudomásul vettem, hogy többet foglalkoznak a barátnőjükkel, és kevesebet velem. És mégis, a barátságunk ugyanolyan erős maradt, ugyanúgy bízhatunk és számíthatunk egymásra. Ha valakivel emiatt gyengül a kapcsolatod, akkor gondolkodj el rajta, hogy ez nem a probléma, csak a tünete.

Egyébként mi az, hogy férfiak pár óránként üzenetet váltanak? Soha semelyik barátommal nem pofáztam ennyit, egy baráti kapcsolat minőségének ez nem lehet fokmérője.

Egészen egyszerűen arról van szó hogy szerelmes. A szerelem pedig egy módosult tudatállapot, ahol nincsen "te" és "én" sem külvilág, csak "mi". Ez a szerelem első fázisa és teljesen normális, mint ahogy a barátságnak is megvannak a maga szakaszai, vagy a szülő-gyermek kapcsolatnak, példának okáért a kisgyermeknek még az édesanyja jelenti az egész világot, majd ugye a kor előrehaladtával szépen lassan megtörténik a leválás. Ugyanígy egy kapcsolatban is a kezdeti eufória után, ami tarthat rövidebb-hosszabb ideig, a kapcsolat normális esetben elmélyül és nem egyként tekintenek egymásra hanem két egyenrangú,önálló félre akik egy párt alkotnak. Hogy mi normális és mi nem normális az bonyolult, nyilván ha teszem azt 5-10 év után sem jut el ide egy pár annak megvannak a maga hátrányai, de kétlem hogy a barátod esetében ilyen hosszú időről lenne szó.

Persze, érthető a sértődöttség hogy eddig olyanok voltatok mint a testvérek aztán jön ez a mezei fehérnép és elcsavarja a fejét, csak azért írtam hogy tudjad hogy ez normális, minden embernél így van legalább életében egyszer. Nem tudatosan tojik rátok, csak most egy másik dimenzióban van, majd visszatalál csak legyetek türelmesek. A legrosszabb amit tehettek ha most elkezditek neki előadni a mexikói szappanoperába illő drámát arról hogy milyen szörnyű hogy hanyagol titeket egy nőért, holott ti mennyi mindent tettetek érte, megmentették a kiskutyáját a száguldó kamion elől meg nem tudom. Illetve ha elkezditek szidni a párját. Ezekkel azt éritek el hogy még jól meg is utál titeket, mert nincs abban az állapotban hogy ezt jogosnak tartsa, az utóbbit egyébként érthető okból mert az ő párja és normális esetben nem azt várjuk a barátunktól hogy a szerelmünket szidalmazza.

Na, befejeztem.