20 évesen barátok nélkül maradtam, csak nagyon felszínes haverjaim vannak. Sokan vagyunk így, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen?

Hasonló cipőben én is jártam, de azért mert megváltoztam nem azért mert "másfele vitt az élet". Persze bizonyos értelmeben igen, mert szellemileg. Az addig menő dolgok nekem már cikinek tűntek, nagyjából én onnantól datálom azt, hogy felnőttem. Később jöttek új és jobb barátok. :)

Nem kell parázni ha most épp csak haverjaid vannak, néha kellenek ezek a "magányosabb" időszakok is. Senki nem tudja, de ilyenkor lehet a legjobban megismerni önmagunkat is.

egyetértek előzővel, szerintem valszeg csak kinőtted/túlnőtted azokat, akikkel jelenleg a napod nagy részét töltöd.

többször volt már ilyen élményem, régebbi barátaimmal semmit sem tudunk egymásnak mondani, egy-két kivételtől eltekintve. nem csak iskolában lehet ismerkedni, sportolni is lehet, és sok más program is van. próbálj máshol rokon lelkeket találni.

Szia!

Én is így jártam igazából, és elég gáz, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ha gondolod, írhatsz, hátha lesz valami ^^