Szerintem nincs igazi barátság! Szerintem csak gyerekkorig esetleg! Szerinted?

nekem voltak ovodáskori barátaim, mármint akikkel onnan indult a barátásunk, és középiskola végéig bírta.

Innen már minden suliban vannak "igazi" barátok akik csak addig azok, amíg a suli tart. Aztán a végén azt veszem észre hogy egyedül vagyok.

De akkor a férjed meg fontosabb, mint a gyereked. Mert az elmegy, és a férjeddel éled le az életed.

Itt csak az a baj, ami nálunk megtörtént: anyukám meghalt, nevelőapukám egyedül maradt 50 évesen, mint az ujjam. Ők is egymás barátai voltak, most senkire nem tud támaszkodni a gyászban.

Így van, ahogy az előzők írják, mindenkinek mások az igényei. Bár a férjem a legjobb barátom, én igénylem, ápolom és értékelem a többi baráti kapcsolatom is. Szerintem a felszínes barátok, haverok valóban elkopnak idővel, ezzel nincs is semmi baj, de nekem személy szerint négy olyan barátságom is megmaradt, amiből kettő még középiskolában köttetett, a másik kettő egyetemen, pedig réges rég végeztem mindkettővel.

Nem beszélgetünk minden nap, évente 3-4 alkalom a maximum, amit tudunk találkozni (nagyon messze élünk egymástól), 1-2-3 hetente beszélünk Skypeon, illetve többször Whatsappon - bár ez változó, van, hogy pár hónapra elveszítjük egymást szem elől, szóval nagyon is átaéakult ez a kapcsolat, VISZONT. Ha bármikor beütne a krach és akármi történne, bármelyikükre tudnék számítani és ezt bizonyították is, nem csak én vagyok naiv.. Pl. amikor balesetem volt és műteni kellett, felváltva jöttek a lányok segíteni (szabadságot , ápolni és még egy magán műtét árára is összedobtak nekem, amikor rájöttek, hogy több hónapos várólistára kerültem és hirtelen nem volt miből kipengetni 3 havi fizetésem egy héten belül (ekkor még nem voltunk együtt a férjemmel, egyébként amióta együtt vagyunk, azóta volt, hogy lesérültünk komolyabban mind a ketten, de ekkor egymást támogattuk, ekkor mondtam is a lányoknak, hogy semmi szükség arra, hogy emiatt szabadságot vegyenek ki, megoldjuk mi ezt magunk). Ugyanígy ha nekik van szükségük valamire, akkor egy telefon és fenn vagyok az első repülőn, hogy segítsek nekik.

Ha neadjisten bármi történik a férjemmel, nem maradok egyedül, mint a kisujjam. Ha problémám van, bármikor támaszkodhatok rájuk. Tizenéves barátságunk alatt egyikük sem árul el, vert át vagy hagyott cserben és én sem őket. Sajnálom, hogy ez ennyire ritka, mert hatalmas pluszt ad az ember életéhez, legalábbis szerintem.

2. válaszoló voltam.

Èn hiszek benne,ahogy a fiú-lány barátságokban is:)

Persze nem vagyunk egyformák,nm szerethet mindenki mindenkit meg ilyenek,nincs ezzel baj.

Csak ne általánosítsunk. Viszont ez tènyleg bonyolult,sokunk máshogy látja ezeket a dolgokat. Máshogy vèlekednek..mások az elveik..^^

Bár èn is mindig az èrdek/felszínes kapcsolatokat fogtam ki.

Pedig mèg mai napig is bizakodok abba,hogy lesz/lesznek olyan emberek az èletemben akik akár egy èleten át ott lesznek mellettem(egy èletre szóló barátság(ok):D Meg persze fordítva is.

Úgyhogy egy kalappal mindenkinek.

23l