Miért olyan ciki ha nincsenek az embernek barátai?

"akire számíthatsz a bajban..."

Olyankor mindenki eltünik. Érdek emberek

Általánosban nekem volt egy nagyon jó baráti társaságom. Napköziben. Voltunk vagy 10-12-en! Osztály is nagyjából egy elviselhető kategória volt. Aztán napközis haverok elárultak egy kis szr sértődés miatt hátat fordítottak. Igazság az, hogy jobban fociztam, tanultam rendesen, mindenben jobb voltam náluk, ezért irigykedtek.

Vártam nagyon a gimit! De a gimi az számomra egy rémalom volt! Már az első nap éreztem, hogy egy semmirekellő osztályba kerültem, tele sznob, tróger, csövesekkel, akik bár tanultak(vagy szemérmetlenül puskáztak) de EMBERILEG NULLAK VOLTAK! Így nem jártam sehova, mai napig felfordul a gyomrom attól az osztálytól.

Mindenkinek megvolt a saját tarsasaga, egyedül én voltam egyedül, de le is szrtam, próbáltam olyan arcot vágni, hogy egyáltalán nem hat meg, amolyan egyszemelyes hadsereg voltam.

Az, hogy elég sokat egyedül voltam és ilyen személyiséget váltott ki belőlem: telibeleszrom mások velemenyet úgy ahogy van, és rohadt nagy onbizalmam lett, nem függök mások véleményétől és nem felek az egyedulettol!