Nagyon szeretnék már túl lenni ezen a számomra igazi barátságon ami a barátnőm hibájából véget ért. De hogyan?

Nagyon röviden és tömören próbálom meg leírni:

Még általánosban lettünk barátok, a 7-8 év alatt legjobb barátnők lettünk és rengeteg fantasztikus közös élményt szereztünk együtt! Olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek, mint a lelkitársak. Nekem egyszerűen meg sem fordult a fejemben, hogy mi ne legyünk egymásnak ott mindig! Most nagyon úgy látszik, hogy csak én éreztem ezt. 😞😢

22 éves volt amikor összejött az első pasijával, eddig tartott a mi szép barátságunk. Először csak sorra lemondta a programokat, amikre hívtam, ezután megegyeztünk abban, hogy majd ő keres engem. Fél évig nem jelentkezett.

Na hát bár nem tudtam miért csinálja ezt velem, baromira hiányzott az óriási csalódás ellenére amit okozott nekem, mégis elkezdtem feldolgozni, hogy ő nincs többé a számomra. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vártam minden nap az üzenetét, de már nem kínzott úgy a szörnyű csalódás amit okozott.

Erre fél év után megjött tőle a hónapok óta várt üzenet. Hogy sajnálja, bánja, nem akarta ezt csinálni, szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Pár nap beszélgetés után találkoztunk. Együtt töltöttünk egy délutánt, és amikor elbúcsúztunk, megígérte, hogy majd jelentkezik. Jelentkezett is, majd egy rövid beszélgetés kellős közepén ott hagyott és már nem írt vissza. Ennek 1 hónapja.

Már nem ringatom magam hiú reményekbe. Ha ír, sem tudok többé megbízni benne, sőt nagyon úgy érzem, hogy soha többet senki másban sem.

Mégis veszettül hiányzik! :( Hogy dolgozzam fel??