Mit gondoltok? Ez tényleg ennyire nem tolerálható dolog, ha elfoglaltabb ember vagyok?

A barátaid elhívnak valahová, mert szívesen találkoznának veled. Erre te válaszolsz, hogy "ne haragudj, de ezért és ezért nem tudok elmenni, nem érek rá, majd talán máskor" vagy valami ilyesmi. Nem akarok semmit sem a szájukba adni, nem ismerem őket, úgyhogy magamból indulok ki, de szerintem ezzel nekik semmi problémájuk nincsen. Ez egy tény, nem hazudtál, nem verted át őket, nem ráztad le őket stb., nincsen miért haragudniuk rád, nincsen semmilyen okuk megsértődni, hiszen nem tudsz mit csinálni, ha nem érsz rá és bizony ilyen előfordul az emberrel, főleg, ha tényleg elég rendesen be van táblázva. Ez eddig teljesen rendben van. Egy idő után azonban ez már más...Teljesen logikusan gondolhatják azt, hogy "hmm, ez az XY már megint lemondta, megint nem ér rá...biztos csak egy kifogás és nem is akar velem találkozni" stb., még akkor is, ha ennek semmi köze nincsen az igazsághoz, mert te valóban csak akkor mondtad le a találkozót, ha valamiért nem tudtad megoldani. Ha esetleg ők nem is így gondolkoznak és fel sem merül bennük az, hogy esetleg hazudsz nekik vagy le akarod őket rázni, még akkor is rosszul eshet nekik, mert valljuk be, hogy ez valahol azt jelenti, hogy te nem is szeretnél velük találkozni, hiszen ha nagyon nagyon akarnád, akkor azért csak meg tudnád oldani...például nem hinném, hogy összedőlne a világ, ha például előre megkérdeznéd, hogy ezen a napon el szeretnél menni a barátnőiddel valahová és tudnának-e nélkülözni aznap a családi vállalkozásban vagy például szerintem a párod sem haragudna meg rád, ha szólnál, hogy egy estét feláldozol arra, hogy velük találkozz (főleg, ha írod, hogy megértő és őt nem zavarná), valamint megpróbálhatnád picit jobban rendszerezni a teendőidet, hátha úgy is meg tudnál takarítani egy kis időt. Én sem szeretem mikor azt mondják, hogy "arra van időd, amire akarod", mert nehéz összeegyeztetni a dolgokat, de attól ebben még van igazság...

Az ember megérti azt, ha a másik elfoglalt, rengeteg egyéb dologgal is kell foglalkozni és bizony van olyan eset, mikor konkrétan megoldhatatlan. Például volt egy barátnőm, aki külföldre költözött, nagyon messzire és nem tudtunk találkozni, egyre ritkábban beszéltünk és ez a barátság meg is szakadt, mert egyszerűen már nem volt közös kapocs az életünkben. Sajnáltam, szomorú voltam, hiányzott, de nem haragudtam rá, mert nem volt miért, nem lehetett mást csinálni, elfogadtam. Ugyanakkor ha azért lenne rá mód és meg lehetne oldani, még ha nehezen és ritkán is, akkor azért az már picit más tészta...Ha az ember igyekszik, próbálja úgy intézni a dolgait, hogy a barátai is beleférjenek az idejébe és keresi a másikat, viszont a másik fél részéről abszolút nulla erőfeszítést lát és mindig van valami, ami miatt nem jön össze, akkor azért az ember elgondolkozik rajta, hogy ez biztosan megéri-e és van-e értelme erre az emberre fecsérelni az időmet, ha ő valószínűleg nem akar tőlem semmit...Velem már volt ilyen is és le lehet pontozni, le lehet hülye hisztis libázni, de bizony egy idő után az embernek ebből elege van és rosszul érintett, hogy az az ember, akit én kedvelek és rendszeresen keresem a társaságát, próbálok időt szakítani rá stb., az kb. le se sz@&#>rja, már bocsánat és az ujja hegyét sem hajlandó mozdítani az ügy érdekében...

Igazából teljesen mindegy, hogy mi az oka annak, hogy nem találkoztok (nem érsz rá vagy nem akarsz ráérni)ha a barátaiddal kevés időt töltesz együtt, akkor az a kapcsolat bizony fel fog lazulni, romlani fog és előbb-utóbb bizony ellaposodik, elkopik és szépen lassan megszűnik...Azt hiszem, hogy ezt nem kell tovább magyaráznom. Ha te szeretnél velük jó kapcsolatot ápolni, jóban lenni és szeretnél a barátjuk lenni, akkor bizony foglalkozni kell velük és időt kell rájuk szánni. Ugyanakkor, ha te azt mondod, hogy neked jelenleg más dolgok (tanulás, munka, a párod stb.) fontosabbak, akkor válaszd azt, nincsen vele semmi baj, mert ez mindekinek a szíve joga, de akkor vállald azt is, hogy a barátaid bizony már nem ugyanúgy fognak rád tekinteni és lehetséges, hogy x idő elteltével, már nem fognak téged keresni, amiért viszont nem lehet őket okolni. Az emberek nem úgy működnek, mint egy gumilabda, hogy ha éppen nem kell, akkor félreteszed és majd, ha kedved van hozzá, akkor újra előveszed játszani, hanem bizony vannak érzéseik, gondolataik és nem szabad belőlük hülyét csinálni. Éppen ezért, ha úgy érzed, hogy te már semmit nem szeretnél ettől a barátságtól, nem szeretsz velük lenni, nem érzed magad jól a társaságukban, akkor az a legtisztább, ha ezt elmondod nekik.

Ezt én minden bántás nélkül írtam (és nem kioktatni vagy beszólni akartam), úgyhogy kérlek ne is vedd annak és szerintem gondold át, hogy mégis mit várnál ettől az egész helyzettől és mit szeretnél.

Védhetnélek, meg lehordhatnám a barátnőidet de ez a te életed meg más már megtette.

Neked kell tudnod, hogy mennyire van szükséged a barátnőidre.

24 éves vagy és nem 60

Szólsz otthon, hogy csak 5-ig tudsz segíteni. Elmész beszélgetni, otthon vagy 10-re.

Marad idő szexre is és alvásra is.

Az emberek megoldanak ennél sokkal húzósabb dolgokat is.

Sajnos, bár kicsit durván fogalmazott, a 64%-el értek egyet.

Nekem is van barátom, volt napi 9-10 óra munkaidőm, néha hétvégén is, mégis imádtam, amikor elmehettem valahová, még harminc évesen is.

Viszont több barátnőmnek csak addig kellettem, amíg nem lett barátja, férje. Érdekes módon, amint szakított valamelyik, ismét feltűnt.

Legutóbb találkoztam egy régi baráttal, két gyereke van, rengeteg melója, de alig várja, hogy találkozzunk hétvégén.

Megértelek téged is, félre ne értsed. Csak lehet később megbánod ezt.

Megértelek, én is egyetemre járok, dolgozok, mellette lakást újítunk fel, szóval van elég dolgom. De néha-néha kell a barátokra is időt szakítani. Párodat miért nem akarod magaddal vinni? Az nem kifogás, hogy 7 csaj miatt.

"hogy vőlegényem van, nekem már nem fér bele az éjszakai kimaradozás, piálgatás. "

Ezt mondjuk nem tudom megérteni, hogy miért nem. Tudod milyen jó néha kiengedni a gőzt? 26/N