Elegem van a barátaimból!?
Igazából meg sem érdemelnék jobbakat, de ők se rosszak, csak nekem nem jók.
Na ez most nagyon kacifántosan hangzott, de megpróbálom nem megutáltatni magam a gyakori népével, és felvázolni dióhéjban a dolgot.
Van néhány barátom, akiket gimnázium óta ismerek. Voltak már problémák korábban is, konrkétan nem is figyeltek rám, miközben mondtam valamit, cserbenhagytak, stb.
Szóval én nagyon nehéz eset vagyok, szinte lehetetlen engem elviselni, néha még magamnak is. Nagyon magasak az elképzeléseim mások felé, miközben ugyanolyan rossz ember vagyok, mint mások. De van igényem mélyebb beszélgetésekre is, mint hogy mi van a Barátok köztben, és jólesne, ha látnám, hogy nekik is igényük van arra, hogy találkozzunk, programokat szervezzünk. Még csak nem is tudok úgy megnyílni előttük, ahogy szeretnék. Már régóta vágyom egy lelkitársa/legjobb barátra, nevezze mindenki úgy, ahogy akarja, de úgy érzem, hogy ha ismernének mások, akkor senki se viselne el hosszútávon.
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, és azt se, hogy ezzel a "kérdéssel" most mit akartam, de jól esett kiírnom magamból, naplót írni meg nem szeretek.
Na csak hogy legyen egy kérdés a végére: lehetetlen lenne egy olyan legjobb barátot találnom, aki még engem is elvisel? Az elviselhetetlen embereknek is lehet legjobb barátjuk?
válasza:Nem ritka dolog, amiről most írtál. Szerintem mindenkinek van olyan időszaka, hogy megfogalmazódik benne ez a kérdés/probléma. Esetleg beszélj velük, hogy neked bizonyos dolgok rosszul esnek vagy ha tényleg bennük van a hiba, akkor legyél nyitott mások felé.
Soha nem volt olyan igazi legjobb barátom, nagyon sokáig bántott ez a dolog, de van egy nagy baráti társaságom, akik közül jó néhány emberrel tudok lelkizni ha úgy adódik. Anyukám mindig azt mondja, hogy igazi legjobb barát csak a filmekben létezik, ha nem is teljesen igaz, van benne valami szerintem. :) Fel a fejjel, sokan járnak ebben a cipőben.
válasza:Van ez így, nincs ezzel baj.
Időnként ki kell tessékelni az életünkből az energiavámpírokat, azokat, akik nem adnak hozzá semmit az életünkhöz, csak elvesznek. Ilyenek a panaszkodók, az energiavámpírok, a nárcisztikusak, a folyton önigazolást keresők, bizonygatók, önimádó, saját véleményt erőltető nem asszertívok stb.
Néha a teljes egyedüllét is sokkal többet ér, mint hamis, álbarátokkal körbevenni magadat.
Amúgy meg miért ne találhatnád meg te is magadhoz valókat? Csak ne görcsölj rajta.
válasza: válasza:Mert nehezen nyílok meg másoknak, de megfelelési kényszerem, szeretet hiányom van, és néha még a hozzám legközelebb állókban sem tudok megbízni, sokszor vetődik fel bennem, hogy tuti átvernek.
Hajlamos vagyok néha sokat beszélni magamról, de ezt általában csak a szüleim előtt szoktam, mert tudom, hogy ők nem ítélnek el. Mások előtt is beszélnék sokat, de legtöbbször úgy érzem, hogy igazából senkit sem érdekel, hogy mi van velem.
Ráadásul utálom, ha sokan egyszerre rámfigyelnek, de másrészt titokban mindig vágyom a figyelemre, és lehet, hogy nem tudom kezelni, de mindig azt akartam, hogy tiszteljenek, és felnézzenek rám.
Szóval vannak bennem ellentmondások. :D
De örülök, hogy az első válaszoló azt írta, hogy nem ritka az, amin én is problémázom itt. Valószínűleg én bonyolítom túl az életet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!