Mit érzek az azonos nem iránt?

Tudom, lesznek, akik poénra veszik ezt a kérdést, de a többi kedves nem-trollt szeretném megkérni, hogy teljes komolysággal mondják el a véleményüket.

Huh. Az a helyzet, hogy mostanra teljes tanácstalanságban vagyok az érzéseimet illetően. Most biztos írni fogjátok, hogy fiatal és tapasztalatlan vagyok még és ez természetes, hogy ilyen hülyeségeken rágódom. De én csupán szeretnék tisztában lenni magammal. Szóval leírom a tapasztalataimat, és szeretném, ha megírnátok, mit gondoltok.

Először is azt elmondanám, hogy még nem volt barátom, tehát nem tudom, milyen egy nagy szerelem, de érdekelnek a fiúk, meg szoktam állapítani, ki az, aki külsőre bejön, és ki az, aki nem. Ha fantáziálok, akkor is férfiakra szoktam gondolni. Volt is, aki már megdobogtatta kicsit a szívem. Ez eddig még oké.

Ami fejtörést okoz, az az, hogy mit érzek lányok iránt. Volt néhány nő az életem során, akiknek nagyon megfogott a személyisége és szerettem a társaságukat. Általában csak pár hónapig találkoztam velünk (pl. gyógytornász, tanár, stb.). Valamiért ha tudom, hogy valószínűleg soha többé nem találkozunk, sokkal jobban megérzem a hiányukat, mint amikor egy férfi lép ki az életemből, de inkább csak óvatosan fogalmazok így mivel a két érzés (a férkiak és a nők iránt érzett) teljesen más. Nem tudnám megymagyarázni, miben, de más. Most is például tavaly volt egy srác a suliban, aki egyel fölöttem járt, helyes volt, jóban voltunk és amikor elballagott és nem keresett, egy ideig rossz volt utána suliba menni. De hamarabb sikerült kihevernem őt, mint a különórás angoltanárom hiányát. Nagyon szerettem hozzá járni. Nem volt túl szép nő, de annyira szerettem a társaságát. Felhívni nem merem, mert hát én mégiscsak egy tanítvány vagyok a sok közül, de nagyon hiányzik. Igaz, hogy mondta, hogy nyugodtan keressem, de akkor sem merem felhívni. Én nagyon szívesen tartanám a kapcsolatot, de nem merek lépést tenni hozzá. Elég gyáva dolog ez tőlem, de ez van.

Szóval nem tudom, mi van. Lehet, hogy a nőkben példaképet látok? Vagy egy különleges barátot, olyat, amilyennel a mindennapokban egyébként nem találkozom és ezért ennyire üdítő velük lenni? Mert egyébként szexuális vonzalmat nem érzek. Már ha az nem számít annak, hogy sokszor olyan érzésem van, hogy olyan jó lenne megölelni őket. Lehet, hogy ha egy hasonló személyiségű sráccal találkoznék, ugyanezt érezném?

Tudom, elég szerencsétlen kérdés, de nektek mi a véleményetek?

18/L