Mit tehet az ember ha magányos?

Én is ilyen vagyok.

A megoldás: Ha egyedül érzed magad és nem közelítenek feléd az emberek, akkor közelíts Te Őhozzájuk.

Ha ez sem megoldás, akkor fogadj örökbe egy cuki kutyát a sintérről és azzal a tudattal, hogy megmentettél egy életet büszkén sétálj vele a városban, parkban. Előbb utóbb észre vesznek az emberek, de ha nem, akkor is már van egy barátod:)

Ez a kutyás ötlet nem rossz.

Picit vicces, hogy írtad "így észre fognak venni". Ma láttam egy kutyás nőt és tényleg kirívó. Viszont a kutya olyan aranyos volt, hogy végig őt bámultam és nem is tudom, hogy nézett ki a nő...:D

Általánosságban elmondható, hogy akárkinek, akinek felajánlottam, hogy dumálgatok vele, idővel a másik oldal nem válaszolt végül. :)

Szóval azt tapasztaltam, hogy ha neked (nektek) is felajánlanám, hogy dumálnék bármiről (mert szeretek dumálni), idővel ti hagynátok el engem. :)

Persze ez számomra nem probléma, tehát nem hiszti akart lenni, csupán ténymegállapítás, hogy nektek "társ" kell, a magány ellen, de a valóságban eszetek ágában sincs "barátkozni". Cáfoljatok meg, írjatok rám! :)

Hu az utolsó vagyok, és elismerésem, jó sokan írtatok, kérlek legyetek türelemmel (nem tudok túl soknak válaszolni egyszerre, mert időlimites a privát üzenet küldése), de igyekszem mindenkinek!

Nagyon király tévedni! :D

Próbáljátok ki, hogy "létrehoztok" magatoknak egy axiómatikus állítást, és hagyjátok a világot, hogy megcáfoljon titeket! A csalódás öröm lesz! :D

Nem gond a társkeresés, csak legyük őszinték! Minden ismerettség akkor bontakozik ki barátsággá, amikor az őszinteség hídján átkelnek a felek! :)

Aztán ha vakon megbízol a másikban, akkor lesz hűség, amit néha megspékel a testi vonazolom, és lehet közben etyepetye, de nem ez a társ fő funkciója, azért ezt ne feledjük el soha! :)

Nem értek egyet veled.

Én nem csak a barátaimmal vagyok őszinte, hanem lehetőleg minden emberrel. De emellett mégsem minden ember a barátom.

Meg nálam nem bizalomból alakul ki a hűség, hanem szeretből.

De mindegy, mi máshogy gondolkodunk.:D

Oh "ér" visszakérdezni? :D

Amikor egy büdös bácsi kér tőled pénzt, akkor elmondod neki, hogy az undorod a szaga miatt alakult ki, ezért nem kap pénzt? Ha megfürödne, és viselkedne, talán kapna?

Vagy amikor megkérdezik tőled, hogy hogy vagy, akkor mindenkinek elmondod, hogy "rosszul, mert a macskám összeszarta a szőnyeget, és utálom feltakarítani"?

És a szeretet miből alakul ki? (erre már nem írok példát, meghagyom neked a minőségi válaszadás jogát. :D)

(nem kötözködöm, ne érts félre! :P )

Én amikor pénzt kérnek tőlem azt mondom: "nincs pénzem". És az igaz, hogy van pénzem, viszont olyan szinten tényleg nincs pénzem, hogy kéregetőnek adni tudjak, szóval nem hazugság.

Idegenek pedig meg sem kérdezik miért érzem rosszul magam, mert nem érdekli őket.:D

Értem! Tehát te a hazugságot beburkolod valami szépséges köntösbe, és máris eladható lesz! :D

Nincs pénzem, de végülis van, ami azt jelenti, hogy végülis nincs! :D

Le se tagadhatod, hogy Nő vagy! :P :D