34 évesek vagyunk mindketten a legjobb barátnőmmel, aki teljesen kezd megváltozni. Hogyan fogadjam el?

Már 20 éve vagyunk a legjobb barátnők, egy 1 éves mosolyszünetet kivéve töretlen jó barátságban vagyunk, megosztjuk egymással a titkainkat stb.

A változás fél éve kezdődött, mióta új kapcsolata van. (Én férjnél vagyok 4 éve.) Néhány évig szingli volt, futó kalandokkal, de abban az időszakában annyira felszabadult, vidám, kiegyensúlyozott volt, kölcsönösen számíthattunk egymásra, sokat dumáltunk telefonon, chaten, személyesen, mentünk ide-oda. Én a párkapcsolatom mellett is nagyon igyekeztem, nehogy azt érezze, ő kevesebb, amiért nincs neki állandó partnere. Meg szakítottam rá időt mindig, hogy dumáljunk, beüljünk, elutazzunk valahova hogy éreztessen vele, fontos, nem tojom le a kapcsolatom mellett.

Szóval fél éve, annyira megváltozott, mióta van egy új szerelme...minden hétvégén együtt lógnak, isznak szinte egész nap az újonnan megismert barátokkal (a férfi egy másik városban lakik), ami ráadásul barátnőmnek nem tesz jót, van egy komoly betegsége, amire az alkohol kifejezetten negatív hatással van.

Érzelmileg nehezen viselem, hogy a legjobb barátnőm kezd eltűnni az életemből, nem figyel rám, elfelejti, hogy miket beszéltünk meg, pl: tegnap megbeszéltük, ma együtt ebédelünk, mert este már megy a barátjához, kicsit dumálunk. Ráírok reggel, hogy hánykor találkozzunk, erre ő: "Ma? Mert megbeszéltünk valamit? Hát a mai program elmarad, mert megyek ki anyához ebédelni, aztán indulok is a barátomhoz! Puszika!"

Egy ilyen eseten én is csak mosolyognék, de ez már sokadszorra fordul elő. Pár hete nem erőltettem a találkozókat, nyilván belátom, hogy nagy a a szerelem, majd később mi is tudunk találkozni...de rohadtul nem és ez nagyon bánt!

Hagyjam a francba? Ezt kellene, de nagyon hiányzik (nem vagyok belé szerelmes, tényleg legjobb barátomként szeretem).