Lehet egy barátságot végleg elfeledni? Meddig fog még gyötörni?

Csodálatos dolog, hogy a mai világban sokak számára ennyit jelent egy barátság. Egy múlandó állapotot. A "barátod" meg egy pótlék, akit bárikor kedved szerint dobhatsz el magadtól, ha neked éppen az esik jól.

Remélem, egyszer még visszajön majd a divatba a barátság, és nem szitokszóként lesz számon tartva. Mert az persze soha nem jó, ha valaki önzetlenül mellettünk áll, jót akar nekünk, és szeret minket. Dobjuk csak úgy ki egyik napról a másikra, és tegyük ezzel tönkre az életét, okozzunk fájdalmat neki - és magunknak is.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy jutott idáig ez a világ...

"Előző" vagyok, és bizony "csöpögök". Mégis hogy a f..szba lehetne egy jobb hely a világ, ha senki nem tesz érte!? Én teszek, b..szdmeg...

Ha rajtam kívül senki nem küzdene az igaz barátságokért, akkor sem szűnne meg létezni, amég legalább egy ember hisz benne - vagyis jelen esetben két embernek kell alkotnia ezt a minimális limitet, hiszen egy barátságról beszélünk, ami két ember kapcsolata.

Ne mondd, hogy nem létezik igaz barátság, mert nagyonis van.

Persze egyre több az olyan dolog, ami ezt ellehetetleníti, ettől függetlenül még nem veszett ki teljesen a világunkból. Még. Sajnos eléggé leépülőben vannak az érdemi barátságok - többek között az ilyenek miatt, mint te. Aki csak úgy kidobja a másikat, mert neki épp' úgy tetszik, meg a sok önző sz..r miatt, akik képtelenek időt és energiát fektetni a kapcsolat fenntartásába. És legtöbb esetben annak a félnek, aki megszakítja, semmilyen lelki megrázkódtatás nem éri miatta egyetlen percig sem, a másik fél, aki mindvégig igaz és hű barátja volt a másiknak, az meg vágja az ereit, vagy mászik fel a hídra, hogy alávesse magát...

...Mert még ilyenkor is a jónak kell szenvednie, míg az önző éli világát.

Egyetlen szóval nem állítottam, hogy egy barátságban ne kellene "fizetni". Pont hogy azt mondta, hogy igenis időt és energiát kell fektetni bele.

Nem akkor vagy kurv..nagy király, ha lesz egy Ferrarid, hanem akkor, ha meg is tudod tartani. Mert azt bizony rendszeresen karban kell tartani, és tankolni kell folyamatosan, ha azt szeretnéd, hogy működjön.

Nem vagyok naiv. Tisztában vagyok vele, hogy az emberek többsége képtelen egy igaz barátságot fenntartani. Igen. Ettől függetlenül hiszek a "csodában", mert tapasztalom, hogy kevesen ugyan, de csak akad néhány olyan ember, akik valóba tesznek azért, hogy az őszinte barátságok ne tűnjenek el a mindennapokból. Én is ilyen vagyok. Tudok önzetlen lenni, és őszintén szeretni a másikat, mellette lenni. Ettől még nem vagyok naiv. Tudomásom van róla, ha adott esetben olyan ember van mellettem, aki gond nélkül hátba tudna szúrni, ha az érdeke úgy kívánja. Attól, hogy én igaz barát tudok lenni, nem vagyok egy naiv f..sz, hogy azt higgyem, ha én jó vagyok, akkor a másik is az. Mert ez korántsem igaz minden esetben.

Viszont azt ugyanúgy tudom, amikor - ritkaság ugyan - de olyasvalaki van mellettem, aki ugyanúgy képviselni tudja ezeket az értékeket, és tesz azért, hogy egy jó kapcsolatot tudjon kialakítani / fenntartani.

Én nem VÁROM EL, hogy bólogassanak a szavaimra, mégis sokan megteszik. Mert látnak benne rációt, ahogyan vélekedek.

Nem azt mondom, hogy MINDEN ESETBEN az a fél lenne a hibás, aki megszünteti a kapcsolatot, sőt... Hiszen nyilván okkal teszi. Nekem azzal van a bajom, ha úgy dobja el egy barátját, mintha életében soha nem is ismerte volna, vagy meg sem próbálja megmenteni / helyrehozni a kapcsolatot. Mert általában aki kidobja a másikat, annak nem szokott annyira fájni a döntés, mint akire hideg zuhanyként zúdul a tudat, hogy "bocs, de ennyi volt, nem kellesz". Mert rend szerint az esetek igen kis részében van olyan, hogy a felek érdemben megbeszélik a dolgokat a kapcsolat lezárása előtt. Ritka a közös döntés.

Az, hogy téged korábban rossz tapasztalat(ok) ért(ek), az így önmagában ne jogosítson fel arra, hogy ezt globális szinten vetítsd ki az emberekre, és egyaránt könyvelj el mindenkit olyannak, aki nem képes érdemi barátságban való részvételre. Hidd el, te is kurv..ra boldog tudnál lenni egy jó kapcsolatban. Az utálkozás helyett - bár tudom, hogy nem könnyű - keresned kellene tovább a megfelelő barátot.

Nekem ez a véleményem...

Nem olvastam a válaszokat, de eszembe jutottt egy cikk.

Keressetek rá gúgliban, "Elengedés vagy meghaladás?" a címe. Arról szól hogy akarással és tudatosan elvégzett cselekvéssorral nem lehet direkte elengedni semmut, senkit.

Ellenben meg lehet haladni, le lehet menni a kötelék aljáig, ahol a horgony akad és kisímogatni a vasmacskát, azaz rájönni a kötődés miértjére és így oldani a szükségtelen köteléket.

Valószínű valami megfogott benne, ahogy pl engem is egy sajnos nárcisztikus fiú, akivel mi is óriáscimbik voltunk, majd drámai körülmények közt szűnt meg a baraátságunk.

Olvasd el légyszíves, tetszeni fog a cikk.