Mi volt életed legmélyebb pontja? Ki segített neked ebben továbblépni?

Munanelkuliseg nyakoncsapva egy kis onutalattal es alkoholizmussal. Nem segitett senki kimaszni belole, egyszeruen meguntam es valtoztattam.

Hát, nekem a legmélyebb pont az az volt,amikor minden egyszerre összejött. Részleteket nem szeretnék írni. Egy nálam pár évvel idősebb lány segített. A kapcsolatunk eléggé megváltozott. Közelebb kerültünk egymáshoz. Tudom, hogy ha valami olyan van, amit a velem egykorú barátaimmal nem szeretnék megosztani, mert esetleg nem tudnának segíteni, azt vele megbeszélhetem. Persze, én is bármit megtennék érte szívesen. Nem akarom lelki szemetesládának használni.

Alkoholista és mentális beteg szülőpárosom van/volt. Suli befejeztével nem találtam munkát (pont akkor volt nagy hiány)és az alkesz anyám terrorizált megalázott folyamatosan, ráadásul rossz körülmények között is éltünk. Egy férfi segített munkát találni. Sajnos nem beszélek vele,mert többet szeretett volna, én sokaltam a korkülönbséget. (16év) pedig hálás vagyok neki nagyon

Most is a gödör alján vagyok, nagyon durva történet van mögöttem, annyira, hogy még egy forgatókönyvíró se tudna ennyire elkeserítő és elcseseztt sztorit írni. Sajnos szinte senkire sem számíthatok, próbálok saját magamon segíteni, de a legnagyobb igyekezet ellenére se történik javulás. Soha nem adom fel, de kezdek belefáradni.

Amikor meghaltam az intenzív osztályon, az nem volt épp túl vidám. De visszahoztak, felépültem, most már jól vagyok. Édesanyám segített ezt feldolgozni, örökké hálás leszek Neki ezért (is).

Most az emberiseget tojod le vagy csak azokat, akiket szeretsz?

Nekem a legmélyeb az volt,amikor rájöttem,hogy egyes emberek milyenek. Mindig nagyon zárt ruhákat vettem fel,kivéve egyszer a nagy melegbe. Felvettem egy lengébb egyberuhát. Erre pár okos férfi megerőszakolt ,mert hát miért ne végül is csak egy 16 éves lány voltam,illetve egy játékbaba..mi más lehetnék. Ezt követte a feljelentés,de megúszták. Depressziós lettem,meg akartam magam ölni,egy évig nem jöttem ki a házból. A szüleim akartak segíteni de nem tudtak. Végűl összeűltek a barátaimmal,és eggyütt segítettek. Ugy éreztem végre valakik akik tekintettel vannak rám,és figyelnek rám. Meg megbíztam bennüm. Melletem voltak jóba roszba. Igy sikerűlt kimászni ebből

Nekem lényegében az egész fiatal / tini korszakomat (12 éves kortól, akkor vesztettem el az édesanyámat) eléggé meghatározta az érzelmi instabilitás, és sokszor tényleg nagyon sötét és fájdalmas mélységekig fejlődött. A legrosszabb talán az elmúlt nyáron volt, a szakkifejezést nem tudom arra az állapotra, de talán a pszichózissal tudnám a leginkább leírni. Generalizált szorongás, pánikrohamok, minden nap órákig sírtam, egybefüggően 2-3 óránál sosem aludtam többet, de hiába voltam ébren, sokszor órákig szó szerint képtelen voltam kikelni az ágyból. Konkrét oka ennek amúgy nem volt, csak alapvetően a depresszió plusz egy stresszesebb élethelyzet, és így belobbant az egész. Nagyon meglepő volt egyébként, hogy olyan családtag segített rengeteget, akit bár kedveltem, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire odafigyelne rám egy ilyen helyzetben. Sokan viszont képtelenek voltak felfogni a közvetlen környezetemben, hogy ez milyen súlyos (egyébként nem vártam el, meg abszolút megértem). Szerencsére éreztem, hogy mi kell, hogy túl tudjak lendülni rajta (az, hogy induljon újra az egyetem, legyek lefoglalva, költözzek vissza Pestre, stb.), és az első löketet tényleg ez adta meg. Pszichológushoz is mentem pár alkalommal. Viszont ilyenkor a legnagyobb munkát szerintem neked kell elvégezned. Én próbáltam realizálni az egészet, mert ebben az állapotban nekem nagyon elrugaszkodott gondolataim voltak(bármihez hozzáérek összeomlik körülöttem, vagy valakiben súlyos kárt okoz), és ezeket kellett lépésről lépésre megértetnem magammal, hogy ez a fejemben létezik, de igazából nincs így. Mindig egyre hamarabb próbáltam észrevenni, ha elkezdtem így gondolkodni, és leállítottam magam. Szóval nekem ez, plusz az aktivitás, a tevékenységek segítettek a legtöbbet, meg az a néhány ember, aki türelmesen végighallgatta a baromságaimat.