Gáz, hogy elvileg felnőtt nőként kiborultam ezen?

25 lettem nem rég. Már megtanultam, hogy a barátságban csak csalódni lehet. Cserben hagynak, kibeszélnek, ártanak és nem számítasz nekik semmit, miközben mondjuk neked a világot jelentik. Soha ne engedj magadhoz túl közel senkit.

Még tinikoromban volt egy jó kis baráti köröm. Ebből volt három lány, aki a legközelebb állt hozzám. Már egy éve tudtam, hogy lesz egy számomra fontos rendezvény, amire feltétlenül el szeretnék menni. Készültem rá, veszegettem hozzá mindenfélét, gyűjtöttem rá, még egy-két hónappal előtte is mondták, hogy tudnak jönni, aztán mégsem. Az volt életem leggázabb napja. Esett is, párommal mentem csak kettesben, feszült volt a hangulat is emiatt. Jobb lett volna, ha ott lett volna az a még pár fontos ember, azért többedmagával jobban érzi magát az ember. Ez lett volna a lényege.

Na onnantól kezdve aztán megtört bennem valami. Nem tudom, hogy konkrétan ez volt-e a kiindulópontja, de aztán elkezdett leépülni a kapcsolatom velük. Persze én is néha gázul viselkedtem, volt ennek több aspektusa is, később ők is alkottak nem szép dolgokat, de az biztos, hogy akkor ezzel keményen odaszúrtak és még csak nem is vették észre, nem tartották olyan nagy dolognak. Nagyon készültem pedig rá, hogy ez a mi napunk lesz, hogy elszórakozunk majd, erre képesek voltak letojni, miközben tudták, hogy mennyire fontos nekem.

Pár évre rá megismertem egy lányt az OKJ suliban. Sosem hittem volna, de miután onnan eljöttem, kiköltöztem külföldre, továbbra is nagyon jókat elbeszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot. Már-már igazi barátság szintre fejlődött, amikor egyszer egy poénnak szánt soromon kiakadva olyan stílusban szólt be nekem, hogy "letilt a gäcibe" és hogy én őt ne is keressem. Miközben semmit nem gondoltam mögé és olyan dolgokon elpoénkodtunk, hogy leírni sem merem, fogalmam sem volt, hogy neki az a határ. Egy szóval sem említette ezt. Nem gondoltam volna, hogy annyi évnyi ismeretség után, őszinte és mély beszélgetések után azt gondolta, hogy én ártó céllal írtam ezt neki. Ha mégis bántotta, nem értem, miért nem lehetett értelmesen tudatni velem ahelyett, hogy úgy leoltott, mint egy idegen troll kommentelőt Facebookon. Ott esett le, hogy semmit nem számítok akkor neki. Nekem nagyon fontossá vált, de neki egy kattintásba került volna, hogy engem letiltson egy félresiklott vicc miatt.

Itt döbbentem rá, hogy nem szabad tehát senkit közel engedni. Ha beszéltek pár sort, beszéljetek, de ne függjön tőle a boldogságod. Amit most tehetsz, hogy otthon töltöd a szülinapod vagy valamelyik ismerősödhöz csapódva elmentek egy szórakozóhelyre. Erőltetni ezt a "gyere el" dolgot felesleges szerintem.