Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Miért végzem közellenségkénz...

Miért végzem közellenségkénz mindig minden munkahelyen, hogy közben semmit nem teszem?

Figyelt kérdés

Az “bűneim”: visszahúzódás, csendesség, komolyság, és ami a legnagyobb: ha piszkálnak általában nagyon kiakadok ( úgy vélem jogosan mivel okoz nem adok sosem, hogy valaki szemétül bánjon velem)


Ilyen “súlyos” vétkek mellett miért kerülök mindig olyan pozícióba amikoris közellenség vagyok és úgy kezelnek mint aki a börtönből szabadult miután ült gyilkosságért?


Ha kérdezek valamit akkor ingerülten válaszolnak, igyekeznek lerázni, sok esetben többen egyszerre ellenségesek velem mintegy a védelmére kelve annak akitől kérdeztem valamit.


Szóval annyi az egész, hogy én vagyok a legjobb embet akit ismerek, de mégis úgy vagyok kezelve mint valaki aki súlyos bünöket követett el. Tényleg semmit nem tettem. Nagyon igazságtalanok az emberek, már elkeztem utálni is őket. Nagyon undorító teremtések. Inkább egy kutyához vagy macskához beszélgetnék kint egy emberhez mert mindent amit mondasz ellened használja fel, illetve kiforgatja a mondandód.


2018. szept. 27. 15:46
1 2 3
 11/22 A kérdező kommentje:

10


Az a baj, hogy rájöttem felesleges magamat hibáztatnom mert sajnos vannak emberek akiket lényüktől fogva sosem fognak szívesen látni, szívlelni. Ez ez annak ellenére, hogy bármennyire is próbálkoznál a legjobb magadat adni. Ez születésileg adott sajnos, nem vagy kompatibilis az emberekkel, más vagy. Én is így vagyok ezzel. Nem mondom azt, hogy feltétlenül jobbnak kell érezned magad, de ne is érezd magad szarabbnak mint más, csak azért mert nem fogadnak el. Különleges vagy és fogadd el magad. Szeresd magad így, mert ha nem is sokan ,de néhány ember úgyis fog kerülni az életedben akik meglátják az igaz bensőd, akik úgy fognak szeretni amilyen vagy, akiknek nem kell erőlködnöd és próbálkoznod, akikkel saját magad lehetsz.


Én találtam néhány embert az eddigi életem során. Egy kezemen meg tudnám számolni hányat, de találtam. És nem bánom, hogy sosem voltam tagja egy bandának sem, egy baráti körnek, egy munka közösségnek sem. Ne bánd azt, hogy nem vagy tucat. Ne bánd azt, hogy más vagy. Nem veled van a baj, hanem azokkal akik nem látják meg benned a szépet. Én erre már rájöttem. Nyilván mindig te leszel a hibás, mert másnak teremtett a Fennvaló, de tarts ki. Zárd ki a többséget a figyelmedből, és szenteld a figyelmed teljes egészében annak a néhány, gyönyörű belsőjű embernek!

2018. szept. 27. 22:50
 12/22 anonim ***** válasza:
100%
Ugyanilyen vagyok én is, mint a kérdező. Én már rájöttem, hogy bennem van a hiba és az okokat kitűnően megvilágították a válaszolók. Nincs ezen mit megsértődni, ilyenek vagyunk. Előző munkahelyemen mindenkinek segítettem és mégis lenéztek, kiközösítettek. Nem hárítottam semmit senkire, tudtam hogy miattam van. Ha valamit elrontottam, nem mutogattam másokra. A főnököm túllátott ezen a dolgon és elégedett volt a teljesítményemmel, de ő is látta, hogy szociálisan nagyon le vagyok maradva. Többször kérdeztem, hogy mit kellene csináljak, hogy beilleszkedjek az emberek közé. Nem tudott mit válaszolni, ugyanis ezeket a dolgokat az ember nevelkedés közben szedi magára. Nem úgy mint én. Ez van.
2018. szept. 28. 07:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim ***** válasza:

Én velem ugyanez VOLT a helyzet. Illetve áltam a másik oldalon is.


A gond ott van, hogy nagyon kiakadsz, ha piszkálnak.


"Vonzóbb" munkatárs az, aki könnyedén kezeli a konfliktusokat és a bántásokon nem akad fenn.


Az egyetemen volt egy lány, aki szintén kiakadt a bántásokon, amiket igazébóül nem szántunk annak és ezek után nem szívesen csevegtünk vele, illetve ridegek voltunk felé, elvégre olyannal, akivel nem lehet átlagosan kommunikálni, meg kell fontolni mit mondasz és rombolja a hangulatod a sltrődéseivel nem szívesen kommunikálsz vagy adsz neki indokot, hogy lépjen Feléd.


Velem is ez volt; a munkahelyeimen nagyon magasra tettem a mércét és nem szívesen barátkoztak velem a többiek, mert egy konfliktus helyzetben, egy megjegyzésüktől vagy bármitől nagyon kiakadtam, illetve a viselkedésüktől én is többnek tartottam magam másoktól és utána mindig fájlaltam, hogy akármilyen munkahelyre megyek, mindig magányosan tengetem a napjaimat.


Hiába segítettem én is másoknak gőzerővel találtam ki programokat a csapatnak, ajándékoztam, stb. minden egyre rosszabb és rosszabb lett.


kb 1-2 éve szedtem össze magam és elkezdtem lazán venni a dolgokat. Elhagytam a sértődést, a kiakadásokat, a kifakadásokat és tényleg rá kellett jönnöm, nem érdemes minden negatív szituációban beállítani a fejemben "bűnösnek" a másik felet.


Másképp is állnak hozzám, szívesen nyitnak felém és a csapat tagjaként kezelnek. :) És már úgy beleszoktam, hogy lehetetlen felbosszantani engem bármivel is.


Hiába is segítesz meg adsz az idődből, az energiádból, stb. - ha azt látják, hogy egy ártalmatlan megnyilvánulástól vagy egy valódi konfliktus helyzedben kikelsz önmagadból, a lényed kevésbé lesz vonzó számukra és vagy ellenszenvesek lesznek Veled vagy kerülnek mint a pestist; vagy, hogy a szavaiddal éljek - úgy bánnak Veled, mint aki a börtönből szabadult.


Sok sikert kívánok a jövőben, hogy hamar sikerüljön egy csapatba beillszkedni gond nélkül, én bízok Benned! <3

2018. szept. 28. 10:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:

Érdekes.


Áltiban meg gimiben ez volt velem mint most veled.


De ahogy elkezdtem dolgozni nekem sehol nem volt hátrányom,hogy visszahúzódóbb voltam. Mindenki szeretett mindenki sajnálta mikor elmentem,sok emberrel mai napig tartom a kapcsolatot. Legjobb barátnőm is az egyik munkahelyről lett.


Sosem voltam közellenség.

Sőt inkább azt vettem észre,hogy amiért csendesebb vagyok,jobban megbíztak bennem :)


Elmúlt 5 évben 6-7 munkahelyem volt,mindig mindenkivel jól kijöttem :)

2018. szept. 29. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:
Ja tévedek egy főnökömmel nem jöttem ki,de annak semmi nem volt jó,ott is hagytam a melót.
2018. szept. 29. 16:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:
14%

Kedves Kérdező! Én is nagyjából ilyen ember vagyok! És úgy érzem, hogy minket azért nem értenek meg, mert egy másik bolygóról jöttünk...

Ide is egyből megérkeztek az olyan kommentek, akik téged hibáztatnak a többiek viselkedéséért. Ez nekik persze sokkal egyszerűbb. Mintha neked mindenkit el kellene fogadnod és röhögni a hülyeségükön.

Egy dolgot ne felejtsünk el, hogy az emberek igenis szemetek. Aki kedvesnek tűnik, az is tud szemét lenni. Ez hatványozottan előjön egy olyan helyen ahol együtt dolgoznak a munkavállalók. Ha a "falkavezér" elkezd szemétkedni veled, akkor a többiek hajlamosak beállni mögé és inkább ők is elkezdenek téged szívatni, mintsem hogy őket szívassák. Teszik ezt úgy, hogy egyéb esetben talán eszükbe sem jutna ilyet tenni/mondani.

Igazából a főnöknek kellene tudni kezelnie az ilyen helyzeteket. (Bár én nem sok ilyennel találkoztam még) Neki kellene mérlegelnie, hogy mennyire fontos a te szakértelmed az adott munkahelyen és aszerint olyan munkákat rád bízni amit inkább egyedül tudsz elvégezni. Vagy éppen elküldeni onnan, esetleg pontosan a többi bajkeverőt elzavarni arról a munkahelyről.


Sok ilyen ember kezd el állatokkal foglalkozni. Kint egy tanyán, messze mindenkitől. Csak annak meg az elszigetelődés a vége.

2018. szept. 30. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 A kérdező kommentje:

16


Ja, hogy őszinte legyek az is megfordult már a fejemben hogy saját kis gazdaságot hozzak létre, önellátás meg ilyenek. Magam introvertált emberként ismerem, akinek viszont olykor szüksége van kevés ám minőségi társaságra.

Ez nem tudom mennyire lenne meg ha esetleg kivonulnék a városból és magamat tartanám el.

Egyrészt mert alapból megbélyegeznének, hogy nézd már ezt a különcöt mit csinál. Másrészt kevés társas helyzetbe kerülnék. Ám egy megfeleló partnerrel ez is megoldható.

2018. szept. 30. 21:58
 18/22 A kérdező kommentje:

Amúgy 16 még annyit hozzátennék, hogy igen kicsit fura hogy nekem mindenkit el kellene fogadnom olyannak amilyen, míg engem senki nem hajlandó elfogadni olyannak amilyen vagyok. Hát ez mennyire igazságos?


Mintha mindenki egy törvényszéki bíró szerepében tetszelegne akik egyhangúlag kimondják, hogy bármi amit én teszek az rossz, és amit más tesz az mindig jó. Szóval mindig vesztésre állok ezeknél a törvényszéki bíróknál. Talán egy megoldás van, ha én is felcsapok bírónak mint mások és ítélkezem egész nap és mindenki cselekedetét moralitással, erkölccsel szembemenőnek ítélem meg.

2018. okt. 1. 10:55
 19/22 anonim ***** válasza:

"Igazából csak félek tőlük és kerülöm őket. Lehet ezt értelmezik úgy hogy arrogàns vagyok esetleg lenézem őket.

Talán én is hibázok mivel valahogy ezt kommunikálhatnám hogy igazából csak félelemről van szó."


Itt a hiba, pontosan. Nyersen fog hangzani, de senkit nem érdekel, hogy mi motiválja a viselkedésed. Egy embert nem az határozza meg, hogy mit gondol vagy mit érez, hanem csak és kizárólag az, amit tesz. Érdemes lenne ezen elgondolkodnod.

2018. okt. 1. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 A kérdező kommentje:

19


Igen ám de ha még meg is lenne bennem a hajlandóság arra, hogy változzak “jó irányba”, mások irányába, akkor is ott a kérdés hogy mi van ha nekem például nem tetszik mások viselkedése? Akkor nekik is változniuk kell?


Egyáltalán ki vagy mi dönti el, hogy kinek kell változnia? Ki dönti el, hogy ki viselkedik “jól” és ki “ rosszul”?

2018. okt. 1. 13:11
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!