Úgy érzem van egy barátságom, ami teljesen lehúz engem, de lehet nincs igazam. Szerintetek?

Szóval van egy jó barátnőm, akivel már három éve szoros a kapcsolatunk. Ő olyan tipusú lány, aki mindent magára vesz, és apróbb dolgok miatt is teljesen magába zuhan. Nincs rossz élete, de én is látom, hogy vannak azért otthon problémái, amelyeket mindig túlreagál. Tudom, hogy barátok vagyunk és kell neki a segitség és én évek óta itt vagyok neki és mindig kaparom össze a földről amikor újra és újra összezuhan. Tisztában vagyok vele, hogy a barátságok azért vannak, hogy jóban és rosszban támogassuk egymást, de itt csak a rossz van. Szerintem csak azért akad k mindig, hogy megkapja a reakciót tőlem és más barátaitól, hogy ő igenis jó ember, mennyien szeretik, van értelme az életének. Én egyszerűen kifulladtam, nem tudok a saját problémáimmal törődni, mert folyamatosan az önsajnáltatását kell hallgatnom. Én teljesen úgy érzem, hogy ő nem ölné meg magát, csak a figyelem kell neki és ezért fenyegetőzik ezzel. Legszivesebben kilépnék ebből a barátságból, de félek, hogy félreismertem és tesz magával valamit nélkülem. De nekem egyszerűen nincs kapacitásom minden nap ezt hallgatni.

Őszintén mi a véleményetek? Hisztis vagyok és túlreagálom? Vagy igazam lenne? Mit tennétek a helyemben?