Milyen barátság az ilyen?

"Ahol vigyázni kell arra, hogy mit mondasz a másiknak, már-már tojáshéjakon lépdelsz, mert ha nem megfelelően válogatod meg a szavaidat, akkor besértődik és csapkod, és olyan dühös lesz, hogy szinte már félsz tőle."

Pont tegnap írtam egy ilyen lányról valamelyik felhasználónak.

De őszintén két ilyen ismerősöm volt.

"Akinek csak a saját problémái a problémák, Téged leszerel azzal, hogy túldimenzionálod, hogyha nagy ritkán neked van valamilyen lelki nehézséged." -

Ez inkább csak az egyikre volt jellemző. Most róla fogok írni.

Szakított a barátjával és általában azzal kezdte a bemutatkozást pl az új munkahelyén, hogy elmesélte, hogy miket csinált vele a barátja, hogyan bántotta illetve az előtte levő időszakot.

Nekem mindent bizalmasan mesélt el, hogy ne adham tovább aztán járt körbe és mesélte ennek-annak. Akkor nekem se tartotta meg a dolgaimat; csomószor volt, hogy elkmeséltem neki valamit és elmondta a családjának.

Olyat is csinált hogy felhívott, elmondta, hogy mi történt vele, aztán vagy elmondta, hogy le kell tennie, amikor én következtem volna, vagy kihangosította a telefont és rámolászott, pakolt, le se xart.

Ő 1 évig nyávogott nekem az exéről; amikor nekem volt egy gondom és 1 hónapig sírtam miatta, akkor rám szólt, hogy már egy hónapja vígasztal.

Sokszor csinálta, hogy elmondta, hogy az én gondom semmis.

Apróságokért is rám szólt; ha pl elmondtam, hogy egy közeli rokonom elfelejtette a szülinapomat, akkor odavágta, hogy túl nagy feneket kerítek a szülinapomnak; ő bezzeg háboroghatott, hogy neki ki nem írt.

Vele nagyon kellett már vigyázni a végefele, mert képes volt egy kedves utalást pl félreérteni, támadásnak venni, megsértődni. A végefele már állandó gyomorgörcsben voltam, volt, hogy elválásunk után már sms-eztünk, mert láttam rajta, hogy a búőcsúzásnál megsértődött.

Sőt olyat is csinált, hogy kedvesen megjegyeztem valamit neki, amit bóknak szántam és ő fél év után hánytorgatta fel, nem azonnal.

"Akivel csak akkor lehet nevetgélni, ha neki jó kedve van, de akkor szinte kötelező."

Ez is megvolt.

Ha én voltam kiborulva, akkor megjegyezte hogy mi lenne, ha nem búslakodnéák folyton, mert elszívom az energiáját. Bezzeg hányszor volt az, hogy átmentem jókedvűen és ő ott depizett.

Egyszerűen olvastama kédésedet és mintha a régi barátnőmről írtál volna.

Még az is léehet hogy Te vagy az aktuális áldozata. Ha igen, részvétem :(

Ja még az kimaradt, hogy elképesztően kapaszkodott a múltjába; elmondtam valamit és azt vettem észre, hogy 2-3 nap után újra azt mondom el neki. Nem fogadta meg a tanácsimat, nem változtatott semmit csak miáú-miáú-miáú...

Emellett nyervogott, hogy el akar költözni, de nem tud, mert nincs pénze; a pénzét (plusz a pénzt, amit a szüleitől kapott) arra szórta, hogy állandóan ruhát vásárolt, táskát, ékszereket, mindenféle dolgot, folyamatosan utazott, mindenféle rendezvényre, koncertre járt; aztán sírt, hogy megint minuszba került.