Nem túlzás szerintetek ez az izomsorvadásos "Zente ügy"?

Mindenkinek a saját lelkiismeretén múlik, szeretne-e segíteni vagy nem, mindenesetre elég ocsmány dolognak tartom, ha valaki azon bosszankodik, hogy egy átlagember hova jótékonykodik.

Amin háborogni kéne, az, hogy a szomszédos országokban ingyen megkapják ezt a gyógyszert. Magyarországon nem. Magyarországon a drága kormányunk ül és vár. Megvárja, hogy majd a jónép azon felül, hogy adózik és tb-t fizet, majd még egymás kezeltetésére is összedobálják az aprópénzt. A gyereknek nem kellett volna adakozni, ha nem magyar...

Ne csodálkozz, kedves utolsó: idehaza az a népességpolitika immár jó ideje, hogy dögöljön meg a sok selejt, aki már nem tud szavazni. Nem véletlen, hogy ennyire padlón van az egészségügy, hiába fizeted a TB-t, lassan már a novokaint is veled fizettetik ki, ha mész fogat huzatni.

Odaát a jueszéjben vannak ingyenklinikák is, csak mondom.

Szerintem szíve joga mindenkinek arra költeni a pénzét, amire szeretné. Mindenki el tudja dönteni, hogy számára a kutyák, a koraszülöttek, a Starbucks vagy Zente baba a fontosabb, ez nem verseny, hogy "bibibí én értelmesebb dologra költöm a pénzem, mint te", hanem magánügy és egyéni értékrend kérdése. Az is teljesen érthető, hogy a szülők mindent is megtennének a saját gyerekükért. Ismeretlenül lehet azzal dobálózni, hogy "hát ez csak egy élet, úgysem gyógyul meg, max pár évvel tovább él", de ha a saját gyerekedről vagy hozzátartozódról lenne szó, akkor akár a 700 millió dupláját is igyekeznél megteremteni minden erőddel, mert ilyen helyzetben nem mással foglalkozik az ember, csak a saját ügyével. Én inkább azt nehezményezem, hogy oké, hogy Zentének összegyűlt a pénz a kezelésre és most megveregetjük a vállunkat és úgy érezzük, hogy tettünk valami helyeset, de az őt kezelő doktornő szerint kb 100 gyerek van Magyarországon, akik ugyanebben a betegségben szenvednek, róluk pedig tudomást sem veszünk, mert mondjuk hátrányosabb helyzetű családokból származnak, nem kapta fel őket a média vagy csak simán kezelhetetlenként tartja őket számon a családjuk és együtt élnek ezzel a tragédiával, mert mondjuk egy szabolcsi faluban 700 millió forint töredéke sem realitás. Mellettük még valószínű, hogy több száz (vagy akár több ezer) gyerek szüleik más fajta, de szintén ritka, súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel, amikre szintén létezne külföldön olyan méregdrága kezelés, amivel ha nem is gyógyulnak meg, de legalább pár év fájdalomtól és szenvedéstől megóvnánk őket, de ők is legfeljebb a családjuktól, közvetlen környezetüktől várhatnak segítséget. Nekem az a személyes velemenyem, hogy persze helyes és jó dolog segíteni mindenkinek, viszont egyéni esetekkel nem érünk el változást, csak azzal, ha közösség szintjén közelítjük meg a problémát és akár az egészségügyi rendszert alakítjuk át úgy, hogy jobban megfeleljen a betegek igényeinek (amire természetesen nincs sok remény), akár adományokra alapozunk és mondjuk alapítványokat támogatunk (és kőkeményen megszabjuk és figyeljük, hogy mire költhetik az adományokat).