Mit csináljak, ha nem akarok élni, de félek a haláltól?
28 éves vagyok, a szüleimmel lakom. Legmagasabb végzettségem érettségi, sosem volt még munkaviszonyom. A napjaimat itthon, jórészt a szobámban töltöm, nincs társasági életem, barátnőm se volt soha, szűz vagyok, bár ez utóbbiak engem személy szerint annyira nem zavarnak, mivel sosem szerettem emberek között lenni, intimitásra, szexre, párkapcsolatra, saját családra se vágytam soha.
Maga a felnőttek élete sem vonz, nem motivál a pénz, a karrier, a státusz és az élvezetek se. Nincsenek hobbijaim, mert semmiben sem lelek örömet, egyedül aludni szeretek, mert akkor nem vagyok tudatomnál. Legszívesebben az egész hátralévő életemet átaludnám, mivel nyűgként élem meg a létezésem minden egyes formáját, még a szüleimmel való érintkezéseket is. Idegennek, kívülállónak érzem magam az emberek között, mintha én egy náluk alsóbbrendű fajhoz tartoznék.
Nem vagyok jó igazából semmiben, lusta, gyenge fizikumú, ügyetlen, csúnya, ráadásul szűkszavú, félénk és visszahúzódó is vagyok, de okosnak sem tartom magam, lassú a felfogásom, nehezen értek meg dolgokat és könnyen felejtek. A jelenemet tehetetlennek, a jövőmet pedig kilátástalannak érzem. Arra, hogy nem tanulok és nem dolgozom, a lustaságon kívül semmilyen mentségem nincs, ezért pedig nagyon szégyellem magam. Már ha csak arra gondolok, hogy beiratkozom egy tanfolyamra vagy megpályázok egy állást, szorongás fog el, hogy akkor rendszeresen emberek közé kellene járnom és mások elvárásai szerint teljesítenem és ha valamit elrontok, akkor megszidnak vagy kiabálnak velem.
Tudom, hogy egy élősködő vagyok és hogy semmilyen hasznot nem termelek a társadalomnak. Életképtelennek tartom magam, ha a szüleim nem tartanának el, hajléktalan lennék. Sokszor gondoltam már arra, hogy végzek magammal, de sajnos túl gyáva vagyok hozzá. Bár amíg a szüleim élnek, semmiképpen sem akarnék nekik fájdalmat okozni a halálommal. Azt hiszem, sajnos sosem lesz bátorságom megtenni és a szüleim támogatása nélkül csak szenvedés és nélkülözés vár majd rám, amitől szintén rettegek, de úgy érzem, még mindig hamarabb tudnám rávenni magam az öngyilkosságra, mint a tanulásra vagy a munkára.
válasza:Önismeret hiány árad belőled. Illetve nem is az, inkább félreismerés. De belül érzed, hogy több vagy ennél. Egy értelmes, jó ember vagy, és e utóbbinál nem kell több.
Majd lesz valahogy ne félj. A haláltól se, mert hiába térsz majd vissza a földre még párszor, egyszer majd te is csodákat fogsz teremteni egy magasabb létben.
Én majd várok rád, és üdvözöllek, mint egykori félig sorstárs.
Ismerem milyen ez, nem hiszem, hogy bárki tudna mondani bármi segítőt.
Próválj elmenni egy pszichológushoz. Intéztesdbel a szüleiddel ha egyedül nem megy. Hátha pont egy jót fogsz ki, aki segít majd tisztábban látni.
válasza:"szerintem innen már nincs visszaút egy normális életre."
Ezt én magam is így látom. Az a gondom, hogy képtelen vagyok rávenni magam arra, hogy teljesen véget vessek neki.
válasza: válasza: válasza:Az a legszomorúbb az egészben, hogy látszik, hogy a kérdező nem buta (hiába "csak" érettségije van), tisztán, érthetően fogalmaz, jó a helyesírása is, és pontosan tisztában van a helyzetével. De sajnos ez a "hozzáállás" benne van a génekben, nincs mit tenni.
Néha én is úgy érzem, hogy az embernek előre meg van írva a sorsa, és csak kis mértékben tud változtatni rajta.
Sok IQ-negatív meg boldog együgyüséggel éli az életét.
válasza:#14 vagyok. Nem akarok itt botránykodni, de tegnap voltam dokinák kb. 3 év után először. Én egy kövér ember vagyok ezt elmondom, csak, hogy tiszta legyen a dolog.
Fiatal srác, ( heteró vagyok) de kibaxott jól nézett ki, vesebeteg várt valami nem jó dologra és elgondolkodtam, hogy én meg itt vagyok azzal, hogy ragad a szemem és éppen csekkolok be , hogy felirjanak valami szemcseppet , holott másoknak meg miminden baja van, én biztos bevállalnám, hogy ha lenne olyan, hogy életképtelenek donorok lennének, mert ez a szenvedés amit letolunk itt egészségesen az irritáló lehet egy kitartó ám, de beteg embernek. Küzd egy olyan dolog ellen ami talán visszafordíthatatlan. Ilyenkor nekem az öngyilkosságtól megy el a kedvem mert vesém pl. jó lenne neki, valakinek a májam, retinám.. esetleg a tüdőm kellene.
válasza:Mondjuk azt sem értem, hogy a szülők hogy tűrik el ezt. Sose mondták neked, hogy kezdj valamit magaddal?
Neked magaddal szemben nem volt valami elvárásod, mit szeretnél elérni az életben? Én mondjuk ezt szégyellném. Én jártam egyetemre, aztán elkezdtem dolgozni. Igaz nem hú de sok a fizetésem, de rakok félre amennyit tudok, hogy később haladjak. Azért az nem életcél, hogy otthon fekszel felnőtt emberként. Ennél az is jobb tényleg ha elmész közmunkára, keresel valamennyit, aztán haladni tudj. Mindig többre becsültem a kisebb keresetű, szorgalmas embereket, mint a lusta disznókat. De mint látjuk változtatni nem akarsz, akkor siránkozz otthon tovább. Nem az öngyilkosság a megoldás, hamem az elhatározás, hogy változtatsz, vagy elmész pszichológushoz mert előbb utóbb tényleg hajléktalanként végzed.
"Mondjuk azt sem értem, hogy a szülők hogy tűrik el ezt. Sose mondták neked, hogy kezdj valamit magaddal?"
Eleinte szóvá tették, egy idő után azonban beletörődtek és elfogadták. Gondolom, belül biztosan zavarja őket, hogy az egyetlen gyerekük nem viszi semmire.
"Neked magaddal szemben nem volt valami elvárásod, mit szeretnél elérni az életben?"
Nem igazán. Már gyerekkoromban sem voltak álmaim, iskolásként mindig csak a hétvégéket és az iskolaszüneteket vártam, amikor nem kellett suliba járni, hanem egyedül lehettem otthon a számomra biztonságot és nyugalmat jelentő elszigeteltségben.
válasza:Akkor vannak olyan munkahelyek is, ahol magadban kell dolgozni. Nem csak olyan helyek vannak, ahol 100 ember vesz körül téged.
Nem baj, telnek az éveid céltalanul. Ha a szüleid sem lesznek, akkor majd elgondolkodsz magadon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!