Nem mondhatod el senkinek? Mondd el mindenkinek!

Kedves 10-es: A gondodra egyetlen megoldás van: szépen odamész a felettesedhez, és nylítani megmondod neki, hogy szeretnéd ha értékelné a munkádat. Mivel konkrétan semmilyen visszajelzést nem ad, ezért úgy érzed, hogy rosszul csinálod.

(Zárójelben mondom, hogy ha így lenne, akkor már rég szóltak volna, a főnökök nem tartják magukban az elégedetlenséget. Ordibálnak, vagy kirúgnak, hipp-hopp, jön helyetted más).

Valószínűleg meg vannak veled elégedve, csak elfelejtették hogy a dolgozónak némi visszajelzés, ösztönzés kell, különben tényleg nem tudják, hogy most mi van.

Kérd ki a véleményét, meghallgatod mit mond és többet nem kell naplót írnod erről, vagy szorongatnod.

Hidd el, tapasztalatból tudom, hogy a keserűen lenyelt dolgok soha nem fognak békén hagyni. Addig nem, amíg nem tisztázod a dolgokat. Főleg, ha a jövőben is ott szeretnél dolgozni.

Szedd össze magad, állj elé, nézz egyenesen a szemébe, légy határozott, és mondd el neki ami zavar. Meglátod, hogy utána azonnal meg fogsz könnyebbülni, leesik az a nagy kő a lelkedről. Próbáld ki, semmit se veszíthetsz vele. :) Ha nem teszed meg, úgy folyton mardosni fog, egyre rosszabb lesz és a tested legetegszik előbb-utóbb, aztán járkálhatsz mindenféle dokikhoz, mint én régen. Nem jó mulatság.

Mindent bele, én szurkolok neked!

Ja, és írd majd meg, hogy mit sikerült elérni. :) Tudni szeretném.

Kedves 12-es: Köszönöm, hogy megosztottad, ami a lelkedet nyomja.

Csak találgatni tudok... A srác valószínűleg ugyanolyan félénk, mint te, ráadásul a te kétes reakciódból el sem tudta dönteni, hogy te hogy állnál a dologhoz. Amikor a közeledben volt, szinte mindig volt ott valaki más is. Lehet hogy azt is észrevette, hogy a szüleid kiszúrták, mennyire néz, körülötted settenkedik és azt is látta esetleg, hogy aztán neked nevetgélve mesélték a szülők a srác "szenvedését".

Ha nagyon félénk vagy és személyesen nem mernéd tisztázni a dolgokat, akkor a helyedben megtudakolnám a címét és írnék neki egy levelet (postán feladva, bélyeggel ellátva, mint a régi szép időkben). :)

Nem nyomulós levelet, csak finoman érdeklődőt, nehogy elijeszd. Megírhatnád neki, hogy kétértelmű jelek érkeztek felőle, te nem vagy tapasztalt az ilyen dolgokban és szeretnéd tudni, hogy mi jár a fejében. Írd meg a levélben a telefonszámodat, és írd neki hogy ha van kedve, hívjon fel és beszélgessetek, ismerkedjetek egy kicsit, mert te érdekesnek tartod őt és szeretnél kicsit többet megtudni róla, persze csak ha a barátnője nem bánja. A barátnős mondattal ki tudod deríteni, hogy van-e neki, bár kétlem.

Ha nem reagál a levélre/nem hív fel, akkor egy tutyi-mutyi alak, mert ha egy ilyen közeledéstől nem szedi össze a bártorságát, akkor semmitől.

De szerintem ő már megtette az első lépéseket azzal, hogy kifejezte irántad az érdeklődését (többször is), szóval most te jössz. Szedd össze a bátorságod és írj neki, mert ha nem teszel semmit, akkor lehet hogy később bánni fogod, hogy elszalasztottál egy lehetőséget.

Anyukám szokta mindig azt mondogatni, hogy: Amit nem próbálunk meg, annak reménye sincs. :)

Azért ha van kedved, majd írd meg hogy mi történt, nagyon kíváncsi lennék a fejleményekre. :)

14-es: Remélem, hogy sikerült annyi pontszámot gyűjteni, hogy felvegyenek a kívánt szakra. :) Szerencsére holnap kiderül. Sok szerencsét!

15-ös: Nem tudom hány éves lehetsz, de aminek vége van, az után nem szabad bánkódni. Amikor ilyen helyzetben voltam, csináltam egy listát két oszloppal és az egyik oszlopba a kapcsolat negatív oldalait írtam, a másikba a pozitívakat.

Amikor megláttam, hogy a negatív oszlopban sokkal több tétel szerepelt, kinyílt a szemem, és onnantól kezdve örültem, hogy vége. :) De ezt hideg fejjel, elfogultság nélkül csinálni, ne az érzelmek írják a listát, hanem az agy. :)

Biztos vagyok benne, hogy vár még rád új kapcsolat, csak nem szabad bezárkózni és gyászolni, mert akkor megvonod magadtól az esélyt is. Gondolj arra, hogy ha ő lett volna neked teremtve, akkor nem lett volna vége a kapcsolatnak. Meg arra, hogy ez az állapot jó így? Fenntartható? Jót tesz a lelkednek? Nem kell azonnal vadászni indulni, előtte találj olyan elfoglaltságot, ami lefoglal, ami nem hagy időt gondolkodni. Miért van bűntudatod? Miattad lett vége a kapcsolatnak? Elrontottál valamit? Ha igen, akkor azon el kell gondolkodni, változtatni, hogy a jövőben ne kövesd el ugyanazt a hibát. A legtöbb kapcsolat azért kerül az életünkbe, mert valamit tanulnunk kell belőle, fejlődni kell. Sajnos nagyon kevés embernek adatik meg, hogy találkozik az igazival, de addig is minden kapcsolatból tanulunk valamit.

16-os: Köszi, hogy megosztottad a sztoridat.

Úgy tűnik, hogy a háromgyerekes anyukát azóta sem sikerült kiverni a fejedből, ami szerintem egy jel. Mivel sokszor próbálkoztál, van összehasonlítási alapod, láttad hogy milyen ő és milyen volt a többi. Én azt tanácsolnám, hogy keresd meg az illető 3 gyerekes hölgyet (ne törődj az eltelt évekkel), és mondd meg neki őszintén, hogy az elmút pár évben sokat gondoltál rá, és hiába randizgattál más nőkkel, mindenkit vele hasonlítottál össze, és senkinél nem érezted azt, amit nála.

Elhamarkodottan döntöttél akkor, megijedtél a problémáktól és szeretnéd megpróbálni vele újra (feltételezve, hogy nincs azóta párja).

Hidd el nekem, hogy nincs olyan nő, akinek egy ilyen vallomás ne esne jól. :)

Ha nem teszed meg, lehet hogy életed végéig bánni fogod, és sose fogod megtudni, hogy mi lett volna, ha....

Lehet, hogy a hezitálással elszalasztod életed szerelmét.

Sajnos nem könnyű gyerekekkel, munka mellett kapcsolatot létesíteni, fenntartani, de azért megoldható, ha az ember nagyon akarja. Meg lehet kérni szülőt, barátot, ismerőst, bébiszittert 3-4 naponta, hogy vigyázzon pár órára a gyerekekre. A szülőknek is kijár a szórakozás.

Én azt mondom, hogy mindent bele, keresd meg a hölgyet, lehet hogy ugyanúgy nem tud kiverni a fejéből, mint ahogy te sem őt. Ha pedig nem így van (esetleg már van valakije), legalább megtudod és nem fogsz sóvárogni utána. Mindkét eshetőség jobb, mint ami most van.

Azért ha van kedved, megírhatnád majd, hogy mi történt. :)