Mi lenne, ha törvénybe iktatnák a felnőtt gyerekek kötelező szülőlátogatását?
Mondjuk havonta egyszer törvény által végrehajthatóan kötelező lenne a szülőket meglátogatni a különélő felnőtt gyerekeknek.
Csak hasonló indokkal lenne elengedhető,mint amilyen indokkal a szülő kitagadhatja a gyerekét,vagy még olyannal sem.
válasza:Kedves 40-es;
amit én igazán nem értek,az a kategórikus kijelentés,hogy a rendszeres szülőlátogatás mutatja meg,hogy szülő jól végezte-e a dolgát,mint szülő.
Akkor a világon az egyetlen igazságosan értékelt tevékenység a szülőség lenne.Mint a mesében,jótett helyébe jót várj.Ilyen egyszerű lenne?Nem hiszem.
A kérdésre annyit mondhatok,hogy igen,látogatnám az olyan szülőmet -mert nem akárkiről van,nem csak egy olyan ember,aki....ahogy írod - ,akitől szenvedtem.
Nem azért mert megérdemli,hanem azért,mert én megérdemlem,hogy látnia kelljen,hogy én vagyok a
gyereke,mgérdemlem,hogy kiguberáljam belőle a jót is,ha van,és megtaláljam azt,ami közös bennünk,amit tőle kaptam -még ha nem is tudja.
Csak azért,hogy tudjam,hol a helyem vele kapcsolatban.
Nem kéne kötelező törvény,de eserleg egy ilyesmi hasznos lenne.Van úgy,hogy az emberek a nekik hasznos dolgokat amiatt csinálják csak.
válasza:
válasza:Nézd csak, mutatok valamit, micsoda "fantasztikus" szülők vannak:
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..
Kedves 44-es;tudod,ezekkel a kérdésekkel mindig ott van probléma,hogy másik,vagy a többi felet nem halljuk.
A másik meg,hogy az én kérdésemben a felnőtt gyerekek szülőlátogatásáról írtam nem cuzammen a családjukkal.Csak szülő-gyerek,nem családi összejövetel.
válasza:Az, ahogyan a gyerek felnőttként viselkedik a szüleivel, válasz arra, ahogyan nevelték. Ahol úgy látod, hogy a gyerek eltávolodott, és nem tudják csalogatni, esetleg még nyavalyognak is, hogy nem látogatja őket, ott ne higgy a szülőnek. Rengeteg ilyen példát tudok, nem az internetről, nem x-edik kézből, hanem úgy, hogy saját szememmel látom.
Nem lehet mindenkit úgy megvezetni, mint téged. Ha ilyet, mint amit a kérdésben írsz, törvénybe iktatnának, az kegyetlenség lenne (utazási támogatást meg hidd el, nem adnának, így aztán azok is jó nagy katyvaszban lennének, akiknek ez okoz gondot).
Ma már van telefon, internet is, ott is lehet kommunikálni (egyik szomszédunknak mindkét gyereke külföldre került, Angliába az egyik és az Egyesült Államokba a másik...).
Kedves 46-os;az én személyes tapasztalataim,a velem beszéő,beszélgető emberek,gyerekek,szülők,nagyszülők szerint egyáltalán nem biztos,hogy a gyerekek felnőttkori hozzáállása a szülőkhöz válasz lenne a szülők -esetleg-nagyszülők korábbi viselkedésére.
Az ember természetes gyanakvása,igazságérzete szerintem elég jól kivédi,hogy "megvezetve" legyen.
Nekem is sokkal jobban tetszene,ha igazság lenne,és tényleg mindenki megkapná,amit érdemel.DE egyre jobban úgy látom,hogy ez egyáltalán nem így van.A családi kapcsolatokban is egyre inkább eluralkodik a haszonelvű szemlélet,persze ,hogy bonyolultabb legyen fölismerni,mindenféle önigazolásokkal.Szülők oldaláról is,gyerekekéről is.
válasza:Rosszul látod a dolgokat, és nem is akarod másképp. Remélem, te nem ülsz a törvényhozásban.
Megjegyzem, azok a szülők, akik sorra követik el a gyerekeik kárára a hibákat, SOHA nem ismerik el, hogy tévedtek, hogy ártottak, mert ők "csak jót akartak", de egyedül azt nem nézték, hogy milyen hatással van az a gyerekre. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. És sok olyan gyerek van, aki nem tud kitörni felnőttként sem.
Olvasd el a Mérgező szülők című könyvet, nagyon ajánlom. Majd utána térj vissza a kérdésedre, ha azt elolvastad.
A szülők egyébként elkövethetnek hibát direkt bántalmazással, akaratlan bántalmazással (úgy, hogy a szüleiket másolják, annak ellenére, hogy nekik is rossz volt, de ezt az egy mintát látták), és úgy, hogy nem foglalkoznak a gyerekükkel (tojnak a fejére, vagy ha a gyereknek valami baja van - mondjuk egy pszichés betegség -, szemet hunynak felette, mert nem akarják beismerni, hogy a gyerekük nem olyan, mint a többi). A szülőnek óriási szerepe van a gyereke testi-lelki fejlődésében.
Kedves 48-as;biztos hogy van olyan nézőpont,ahonnan nézve rosszul látom a dolgokat,ez nem vitás.
Viszont,a szülő-gyerek kapcsolat az,amelyik leginkább a kölcsönös gondolatolvasáson alapul,mint társasjáték,ha lehet így fogalmazni.És egyre inkább eluralkodik a konfliktusokon való átlépés,a másikon való átgyalogolás a nem előnyös,nem kihasználható helyzetekből való "kimenekülés" gyakorlata.
Lehet úgy is mondani,hogy úgy általában aránytalanabbul többet várunk a másiktól,mint amit magunk adunk.Messze vezetne,nem is erről szólt a kérdés.
És nem is a kriminális esetek szenvedő alanyairól,bár vannak bántalmazott anyák is,akik -végre fizikailag biztonságban- mégis szeretnék a gyerekeiket látni.
Persze,gondolom,erre egyből ott a válasz,hogy biztos azok is bántották a gyerekeket régen,és úgy kell nekik.
Nem tudom,de egyáltalán nem biztos.Az pedig semmiképpen nem helyes,hogy ítélkezünk,és végrehajtunk.
A könyvet megnézem.Bár már a Spock könyvekről is előre lehetett látni,hogy még saját maga is máshogy kell,hogy gondolja később,csak időbe kerül.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!