Ez csak szerintem abnormális?

Raadasul nalunk en reggel 9-5ig dolgozom, a parom delutanos muszakban 3-11ig. Amikor megyek o meg alszik, mikor o jon meg en mar alszom igy csak a 7vegeket toltjuk egyutt.

Ezen elgondolkodtam en is. Tobb idot vagyok a fonokommel mint barki massal! Szerintem ez nem normalis, annak ellenere hogy a csavo jo fej.

Ha nem lenne muszaj nem dolgozna egyikunk sem es allandoan egyutt idoznenk.

4. Nekem volt nem egy munkahelyem életemben, de még a legjobb is több energiát vett ki belőlem, mintha a családdal lettem volna.

Értem én, hogy kell az értelmes munka, az ott elérhető siker, elismerés. De ha egy emberi élet aspektusából tekintek a családban és a munkában eltöltött tevékenységre, érthetetlen számomra, hogy miként lehet valakinek fontosabb, és kielégítőbb a munkahelyen eltöltött idő.

Igen, ezt tapasztalom én is, és amikor elkezdem magyarázni pont ezen a szálon, hogy nekem miért nincs családom, akkor én vagyok a minden, csak jó ember nem...

Igen: rengeteg időt töltünk a munkahelyeken, amit hiába neveznek 2. otthonnak, sokszor mégis az 1., mert elvárják a túlórát és társait pont a család, stb. rovására. Én pont ezért nem akarok családot és vagyok szingli, mert nem tudnám nekik megadni a lehetőséget, hogy együtt legyünk, akkor meg minek kinlasztani egymást...

ezt mindenki tudja.

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.

olaszban nem véletlenül dolgoznak 4 órákat. délben minden bezár és este nyitnak megint ki

Új suliban leszek, napi 12-13 órám lesz reggel 7-től.

Kb fél 8-9-re hazaérek, tanulok éjfélig, tusolok, eszek és alszok. Ennyi lesz az életem.

Nevelőfaterom külföldön dolgozik, heti 1,5-2 napot can itthon, anyámnak mindig van vmi dolga amit intéz, én szószerint estig suliban leszek.

A család 3 felé lesz, alig fogjuk látni egymást. Ez a modern kor egy hatalmas átka. Szétszed a rokonaidtól minden, alig látod őket, aztán radobbensz, hogy amennyit Velük voltál kevés volt, és mindent visszaforgatnál, bármi áron.

Elnézést a helyesírásért, telefonról voltam.