Csak nekem tűnik úgy hogy egy felnőttnek alig van szabadideje?

Ez soha nem lesz igazságos:

gyerekkor: idő van, energia van, pénz nincs

felnőttkor: pénz van, energia van, idő nincs

időskor: pénz van, idő van, energia nincs

Felnőttkor: pénz nincs, energia nincs és idő sincs.

Egyébként én így 26 évesen se azt a nagy szabadságot se azokat a nagy lehetőségeket nem látom, de tény, hogy csak ezen az oldalon olvasok ilyenekről

Általános iskola felsőben minden nap 6 órám volt. Délután angolra és németre jártam magántanárhoz, valamint heti 5-6 alkalommal egy szüleim által rám kényszerített sportból edzésre. A hétvégéken szüleim mondták meg, hogy mi lesz a program, de majdnem minden szombaton és vasárnap nagyszüleimnél ebédeltünk, ahol nagy adag zsíros kaját kellett megennem, és végighallgatnom, hogy a szomszéd/ex-munkatárs/ismerős mariskáról, juliskáról pletykálgat anyám és nagymamám, és úgy simán elmegy 2 óra, mire távozunk. Zsebpénzem nem volt, azt mondták, ha valamit akarok, akkor úgsis megveszik nekem, ha valamit akartam, akkor persze hülyeség, minek kell az neked. A számítógépet akkor használhattam, mikor engedték.

Namost ehhez képest most ugyan átlag 9-10 órát dolgozok a hétköznapokon, de eate azt csinálok, amit akarok, hétvégén azt csinálok, amit akarok, a pénzemet arra költöm, amire akarom. Gyerekkoromban is imádtam túrázni például, de alig akadt rá lehetőség, ma bármikor megtehetem, és a feleségemmel is közös ez a hobbink.

Ja, persze a tetteimért sokkal erősebben vállalnon kell a felelősséget, de ez sem feltétlenül hátrány.

Érdekes, én nem azt csinálom, amit akarok.

Nagyszülők neveltek, de annyira nem korlátoztak be. Most bekorlátoz a pénzhiány, energiahiány, időhiány, nincs kivel stb.... Amikor ezek nem állnak fent, akkor tanulok. Vagy sportolok, de marhára nem élvezetből, hanem mert ez is létszüksglet lett.

Szar az időbeosztásotok és a munkátok, emberek. Nálam a nyolc órában benne volt a szünetidő. Viszem a laptopomat munkába, a vonaton így tudok tanulni. Viszem mindenhova a tankönyveket amiket éppen tanulmányozok. Ha 5 percig nem jön a villamos, van 5 percem tanulni. Ha akad ülőhely, akkor addig is tudok tanulni, amíg odaérek a célomhoz a villamossal. Kényelmesek vagytok és gondolkodás nélkül elfogadtátok a kizsákmányoló szar melót. Hiába pontoztok le, magatokra vethettek. El vagytok kényelmesedve, többet kellett volna tanulni. Aki már abbahagyta a tanulást, ideje újra nekikezdenie szabadidejében. Állásinterjún a legalja gyári pozíciónál is az első pár kérdésem, hogy cafetéria van-e, a bejárást hány százalékban támogatják és hogy milyen gyakran van szükség a túlórára. Lám, elkezdtem végigjárni egy városban a gyárakat és találtam is olyat, ami emberként kezel.

Második voltam.

- Gimiben éjfélig tanultam.

- Alapszakon 4-5-ös jegyeim voltak, TDK-ztam, sőt, büszkeségből nyomtak OTDK-ra is és civil szervezetnek segítettem is.

- Munka mellett jogsit tettem le, tovább képeztem magam, megpróbáltam vele elhelyezkedni. Nem sikerült. Most továbbképzem magam.

- Nyilván van annyi eszem, hogy a villamoson is tanulok.

- Vasárnap fél órát pihentem. Suli, minimális házimunka, tanulás, sport és pici pihenés. Fél óra.

Tudom, hogy gyenge vagyok, lusta, tohonya állat, aki nem képzi magát és nem tesz magáért. Ezt saját kérdésem alatt is kaptam már meg.

De akkor mire nincs időd? Megvoltak a jó jegyeid, megvan a jogsid, becsületesen elvégezted a feladataidat. Meglett az eredménye. A munkáddal vagy elégedetlen?

Az egy más kérdés, hogy nem tudsz elhelyezkedni a saját területeden és ezért hiányt szenvedsz.

Irodai szalagmunkát végzek 9 órában, utána otthon tanulás. Pénz semmi, idő semmi, élet semmi, energia semmi.

Mivel is vagyok elégedetlen?

Mi is az ereledmméye az eddigi tanulásaimnak?