Pszihopata? Szociopata? Vagy csak simán agresszív? Normális ez?
Ez a gondolat már több hónapja benne van a fejemben, egy ideig próbáltam nem beismerni, nem erre gondolni, vagy hazudni önmagamnak erről. De attól tartok, hogy a barátnőm pszihopata.
A történet a következő;
Idén lettem gimis, és új osztály, új emberek. Kialakult egy baráti társaságom másik 4 emberrel. Pár hónappal később, összevesztem velük, kivéve egyikőjükkel. Őt most az egyszerűség kedvéért hívjuk Alexának.
Szóval, kb 3 hónapon keresztül az osztályból nem voltak más barátaim, csak Alexa. És, ekkor kezdtek furcsa dolgok történni. Alexának mindig is sötét humora volt, de úgy gondoltam, hogy ez normális egy bizonyos szintig. Aztán, már nem is tudom, mikor kezdődött, de egyre inkább elkezdett ütögetni. Ököllel a vállamba, vagy csak simán tarkón csapott. Gondoltam, ez is normális, valakinek csak ilyen a természete, nem? Azt tudni kell Alexáról, hogy elég igénytelen ember. Nem hoz magával sokszor tesicuccot, a tanítási órákon mindig hiányzik valami könyve, és még ételt, kulacsot, és pénzt sem hord magával, csak nagyon ritkán. Nálam mindig van kaja, vagy pénz hogy tudjak magamnak venni valamit a büfében, és Alexa ezt fokozatosan ki is használta... "Vegyél nekem egy pogit, csak 200 Ft, holnap visszaadom", először csak ennyi volt (és amúgy mai napig nem visszaadott tartozásai) később pedig már ez volt; "Na, adj a szendvicsedből egy kicsit, éhes vagyok" és amikor azt mondtam hogy nem, hiszen akkor tényleg nagyon éhes voltam, akkor csak egyszerűen kitépte a kezemből a szendvicsem felét. És ezt nem egyszer, nem kétszer, hanem minimum 7-szer eljátszotta, de nem csak velem, hanem egy másik barátnőmmel is.
És ez egyre csak durvult, egyre agresszívabb velem, ha valami rosszat mondok, ami neki nem tetszik, akkor megüt, vagy csak simán azt mondja hogy "hülye vagy" egy nagyon lealacsonyító hangsúllyal. Talán ez így nem tűnik annyira durvának, de sokszor hallani azt hogy ilyen meg olyan rossz vagy, ráadásul olyantól, akiben bízol, az aztán nagyon tud fájni...
Mostanában sokszor mondja azt is, hogy "Megöllek" vagy hogy "Eltöröm a nyakad egy székkel".
Sokat beszél a halálról, arról hogy meg akar ölni valakit, vagy hogy meg akarja ölni magát.
Sokszor mondja azt is, hogy utálja a családját, legszívesebben megölné őket.
Azt is mondta egyszer nekem, hogy ő nem igazán kötődik senkihez, és ha nem beszélnénk több hónapon keresztül, akkor nem is hiányoznék neki. De nem csak én, senki sem.
Régebben még úgymond vágta is magát, ráadásul a szemem előtt. Volt hogy egy ollóval, egy körzővel, vagy egy fém kupakkal. Tudja, hogy nem bírom a vért ennek ellenére mindig a képembe tolta a vérző kezét, közben meg azt mondta, hogy szereti a vér látványát.
Emellett viszont ő volt az egyetlen ember, aki mellettem maradt, amikor mindenki már ott hagyott. Benne bízhattam, és egy ideig úgy gondoltam rá, hogy ő a legjobb barátom.
Mostmár más baráti köröm van, én, Alexa, és még két másik barátnőm tartozunk bele. A barátnőimet nem bántja soha, csak az egyiknek a kajáját vette el állandóan.
Közben ezeket a dolgokat, amiket leírtam próbálja poénnak beállítani, és úgy tenni, mintha normális lenne az, amit ő csinál. Ki tudja, lehet hogy azt gondolja, hogy ez normális..?
Mostanában sokat sírtam emiatt, mert nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt az egészet. Nagyon rosszat tesz az önbizalmamnak is ez az egész. Ha megüt, soha nem mutatom ki, hogy fáj, de legbelül sírok. Ha beszól, mostanában visszaszólok, hogy védekezzek, de valójában ez is nagyon fáj...
Ránézésre tök jól megvagyunk így, és jó vele beszélgetni, de aztán előjön ez az oldala...
A barátságunk egyértelműen toxikus, de vajon hogyan léphetnék ki belőle? Közös a baráti társaságunk, egy osztályba járok vele, és a legtöbb órán is mellette ülök.
Beszéljek esetleg vele?
Csak az a baj, hogy félek tőle. Ő sokkal erősebb nálam, és ki tudja mennyire bánthatna, vagy megverhetne...
A szüleimmel beszéljek? Vagy az osztályfőnökkel? Vagy a baráti társaságom többi tagjaival? Vagy hagyjam az egészet, és csak távolodjak el tőle szépen csendben? Mit tegyek? Ha veled is történt hasonló eset, azt leírnád?
Köszönöm ha elolvastad
válasza:
válasza:Valószínűleg nagyon rossz a családi háttere, szülei ilyen példát mutatnak neki sajnos.
Beszélj szüleiddel, kérj tanácsot, ők jobban ismernek bárkinél és jobban tudnak segíteni. Az, hogy védekezel, visszaszólsz jó dolog, állj is ki magadért. Próbálj leszakadni róla fokozatosan és úgymond építsd le. Hátha talál majd mást, akire ránőhet.
Sajnálom egyébként az ilyen gyerekeket, de nem fogod tudni megváltoztatni, nem fogsz tudni segíteni neki csak úgy, hogy szüleidnek szólsz és anyud vagy apud beszél az osztályfőnökkel, hogy mit tapasztaltatok és meg kell kérni, hogy nézzen rá Alexa családjára... Vagy hogy kérdezze meg Alexát, szeretne e iskolapszichológushoz járni vagy bármi. De ezt az osztályfőnök fogja tudni intézni. Ne hibáztasd magad bármi történik, ha szólsz szüleidnek vagy az osztályfőnöknek, már akkor segítesz.
Az is nagyon jó dolog, hogy vannak más barátaid, ne hagyd, hogy Alexa elválasszon tőlük.
válasza: válasza:Köszönöm szépen a válaszokat!
#4 Már egyszer voltam nála, és a családja teljesen normálisnak tűnt, mindenki nagyon kedves volt velem, és igazán jól éreztem magam. Egyedül Alexa viselkedése volt érdekes; van egy 7 éves öccse, aki sokat beszélt, de kisgyerek, szóval meg lehet érteni, és engem nem is zavart ez. De Alexa egy idő után neki is elkezdett durva dolgokat mondani pl hogy "Kussolj már" meg ilyenek. De hát egy kisgyerekkel így nem lehet beszélni. A szülei párszor rászóltak Alexára hogy fejezze be, annyira nem tudtak rá figyelni, mert éppen az én szüleimmel beszélgettek.
Régebben többször is utalt rá, hogy otthon verik, meg ilyenek. Egyszer meg beszélgettem vele és szóbakerült az hogy hogyan bánnak velünk a szüleink, és én mondtam, hogy engem még soha nem ütöttek meg, és soha nem is beszéltek velem csúnyán. Ezen Alexa nagyon meglepődött, és azt mondta, hogy az anyukája nagyon sokszor beszél vele rosszul.
Erről az egészről egyébként senkinek nem beszéltem, mert egyszerűen nem merek. Kicsit sajnálom is Alexát emiatt. Meg attól is félek, hogy nem hinnék esetleg el nekem ezt az egészet, mert a felnőttek ezt a helyzetet abszolút nem látják át, nekik Alexa egy okos, kicsit vadóc lány. Sőt, még a baráti társaságom tagjai sem biztos, hogy észervették ezt az egészet, mondjuk mivel nem beszéltem erről velük, ezért igazából nem tudom.
Attól is félek, hogyha beszélnék erről valakivel, az tönkretenné a baráti társaságom, Alexa szinte biztosan megutálna, amit meg nem szeretnék, és lehet hogy mások is más szemmel tekintenének rám, ha az egyik nap csak úgy kijelenteném hogy "ja, amúgy szerintem Alexával valami nincsen rendben, meglátásaim szerint pszihopata vagy szociopata.".
#5 Nem, Alexa nem cigány, ezt nem tudom hogy honnan vetted, mert a kérdésben még csak nem is utaltam a származására. Egyébként (külső szemlélőként mondva) teljesen normálisnak tűnik ő is, meg a családja is, és ha közelebbb kerülsz hozzá, akkor ismered meg jobban ezt az oldalát.
#8 Igen, ebben mindig is biztos voltam, hogy nem teljesen normális, de egy bizonyos szintig a "nem normálisság" szerintem teljesen rendben van.
Amúgy, esetleg valaki itt Gyk-n nem keveredett hasonló szituációba, mint én?
válasza:4-es vagyok. Apám alkoholista volt és rengeteget veszekedtek anyuval, minden nap kiabáltak, szidták egymást stb, de ha jöttek vendégségbe semmi nem látszott ebből. Senki nem tudta h majdnem minden nap bőgve aludtam el emiatt és hogy testvéreimmel is sokat veszekedtünk apámmal. De, ha voltak nálunk, akkor minden okésnak tűnt másoknak. Barátom is mondta, hogy ő nem vett észre semmit kb 2 hónapig, pedig sűrűn jött hozzám. Én persze nem mondtam neki, mert szégyelltem. Mikor komolyabb lett a kapcsolat 2-3 hónap múlva és tovább maradt, bejöhetett a szobámba is (fiatalok voltunk, 16 évesek), na akkor kezdte kapisgálni, hogy mi történik a színfalak mögött.
De persze ez nem jelenti azt, hogy Alexánál is ez van, de lehet esély rá.
Nekem csak olyan barátnőm volt általánosban 3-4.ben kb, aki nem engedte, hogy mással is barátkozzak. Volt egy lány, akivel szerettem játszani, de a másik barátnőm mindig megtiltotta, hogy játszak vele, meg fenyegetett, hogy akkor nem lesz a barátom, ha a másikkal barátkozom. Én mégis barátkoztam a másikkal is, olyankor volt hogy összevesztem a barátnővel, de az apja, aki minden nap bekísérte mindig kibékített minket, szóval ilyen furcsa volt az a helyzet. Végül 4.ben választani kellett, hogy milyen nyelvet tanulunk tovább és mivel mást választottuk így más osztályba kerültünk, el is sodródtunk egymástól.
De ha ennyire félsz attól, hogy megharagszik ha szólsz másnak, akkor próbáld meg legelőször elsodródni tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!