Pszihopata? Szociopata? Vagy csak simán agresszív? Normális ez?
Ez a gondolat már több hónapja benne van a fejemben, egy ideig próbáltam nem beismerni, nem erre gondolni, vagy hazudni önmagamnak erről. De attól tartok, hogy a barátnőm pszihopata.
A történet a következő;
Idén lettem gimis, és új osztály, új emberek. Kialakult egy baráti társaságom másik 4 emberrel. Pár hónappal később, összevesztem velük, kivéve egyikőjükkel. Őt most az egyszerűség kedvéért hívjuk Alexának.
Szóval, kb 3 hónapon keresztül az osztályból nem voltak más barátaim, csak Alexa. És, ekkor kezdtek furcsa dolgok történni. Alexának mindig is sötét humora volt, de úgy gondoltam, hogy ez normális egy bizonyos szintig. Aztán, már nem is tudom, mikor kezdődött, de egyre inkább elkezdett ütögetni. Ököllel a vállamba, vagy csak simán tarkón csapott. Gondoltam, ez is normális, valakinek csak ilyen a természete, nem? Azt tudni kell Alexáról, hogy elég igénytelen ember. Nem hoz magával sokszor tesicuccot, a tanítási órákon mindig hiányzik valami könyve, és még ételt, kulacsot, és pénzt sem hord magával, csak nagyon ritkán. Nálam mindig van kaja, vagy pénz hogy tudjak magamnak venni valamit a büfében, és Alexa ezt fokozatosan ki is használta... "Vegyél nekem egy pogit, csak 200 Ft, holnap visszaadom", először csak ennyi volt (és amúgy mai napig nem visszaadott tartozásai) később pedig már ez volt; "Na, adj a szendvicsedből egy kicsit, éhes vagyok" és amikor azt mondtam hogy nem, hiszen akkor tényleg nagyon éhes voltam, akkor csak egyszerűen kitépte a kezemből a szendvicsem felét. És ezt nem egyszer, nem kétszer, hanem minimum 7-szer eljátszotta, de nem csak velem, hanem egy másik barátnőmmel is.
És ez egyre csak durvult, egyre agresszívabb velem, ha valami rosszat mondok, ami neki nem tetszik, akkor megüt, vagy csak simán azt mondja hogy "hülye vagy" egy nagyon lealacsonyító hangsúllyal. Talán ez így nem tűnik annyira durvának, de sokszor hallani azt hogy ilyen meg olyan rossz vagy, ráadásul olyantól, akiben bízol, az aztán nagyon tud fájni...
Mostanában sokszor mondja azt is, hogy "Megöllek" vagy hogy "Eltöröm a nyakad egy székkel".
Sokat beszél a halálról, arról hogy meg akar ölni valakit, vagy hogy meg akarja ölni magát.
Sokszor mondja azt is, hogy utálja a családját, legszívesebben megölné őket.
Azt is mondta egyszer nekem, hogy ő nem igazán kötődik senkihez, és ha nem beszélnénk több hónapon keresztül, akkor nem is hiányoznék neki. De nem csak én, senki sem.
Régebben még úgymond vágta is magát, ráadásul a szemem előtt. Volt hogy egy ollóval, egy körzővel, vagy egy fém kupakkal. Tudja, hogy nem bírom a vért ennek ellenére mindig a képembe tolta a vérző kezét, közben meg azt mondta, hogy szereti a vér látványát.
Emellett viszont ő volt az egyetlen ember, aki mellettem maradt, amikor mindenki már ott hagyott. Benne bízhattam, és egy ideig úgy gondoltam rá, hogy ő a legjobb barátom.
Mostmár más baráti köröm van, én, Alexa, és még két másik barátnőm tartozunk bele. A barátnőimet nem bántja soha, csak az egyiknek a kajáját vette el állandóan.
Közben ezeket a dolgokat, amiket leírtam próbálja poénnak beállítani, és úgy tenni, mintha normális lenne az, amit ő csinál. Ki tudja, lehet hogy azt gondolja, hogy ez normális..?
Mostanában sokat sírtam emiatt, mert nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt az egészet. Nagyon rosszat tesz az önbizalmamnak is ez az egész. Ha megüt, soha nem mutatom ki, hogy fáj, de legbelül sírok. Ha beszól, mostanában visszaszólok, hogy védekezzek, de valójában ez is nagyon fáj...
Ránézésre tök jól megvagyunk így, és jó vele beszélgetni, de aztán előjön ez az oldala...
A barátságunk egyértelműen toxikus, de vajon hogyan léphetnék ki belőle? Közös a baráti társaságunk, egy osztályba járok vele, és a legtöbb órán is mellette ülök.
Beszéljek esetleg vele?
Csak az a baj, hogy félek tőle. Ő sokkal erősebb nálam, és ki tudja mennyire bánthatna, vagy megverhetne...
A szüleimmel beszéljek? Vagy az osztályfőnökkel? Vagy a baráti társaságom többi tagjaival? Vagy hagyjam az egészet, és csak távolodjak el tőle szépen csendben? Mit tegyek? Ha veled is történt hasonló eset, azt leírnád?
Köszönöm ha elolvastad
válasza:Simán lehet borderline személyiségzavara, vagy más hasonló. Igen, az ofőnek a figyelmét fel kell erre hívni, és messze elkerülni. Az ilyenen nem tudsz segíteni, és mérgező rád. Minél tovább ill. közelebbi a kapcsolat, annál inkább. Ha talál mást, akkor téged simán dob, de az bosszantja, ha te dobod őt.
Arra fel kell készülnöd, hogy esetleg nagy szarkavarást rendez.
Szerintem kérd vissza holnap a tartozásait, onnantól kezdve lehet, hogy kerülni fog.
válasza:Ja és együtt egyetek a barátaiddal, és ha kitépi a kaját, ill. más erőszakos dolgot csinál, akkor szólni kell a tanárnak.
Ez nem árulkodás, jobb mint a tömegverekedés, márpedig gondolom, egy-egy ember önvédelemből nem bírna el vele, meg nem is kell. Ez a normális menet, még ha árulkodás csúnya dolognak tűnik is. Nem az árulkodás a csúnya, hanem az, hogy ha valakit bántanak, fenyegetnek, stb. egyébként azt is el kell mondani... ha többen (3) mondjátok egybehangzóan a tanáriban az ofőnek vagy az igazgatónak vagy mindkettőnek, nem nagy bejelentéssel az osztálynak, pláne Alexának, akkor komolyabban vesznek.
Ne egymás szavába vágjatok, és egymást túllicitálva mondjátok, hanem egy mondja, és a többi meg csak támogassa hallgatással ill. tanusítsák, hogy igaz. Mondjátok el a kajaelvételt, a fenyegetőzést, az öngyilkosságos, gyilkosságos fenyegetőzést, az agresszív viselkedést, a vagdosást... főleg, ha van nyoma (heg), vagy friss eset. És mondjátok, hogy egyfelől ez számotokra bántó, másfelől viszont aggodtok is érte, mert vagy családi probléma, de akár borderline is lehet, és akkor szakember segítségére van szüksége.
Ilyen emberrel nem lehet barátkozni.
#12
Oké, lehetne szólni a tanároknak. De lehet, hogy nem hinnének nekünk. A felnőttek (szülei, tanárok) és az olyan emberek felé, akik nem közeli ismerősök, nekik egy teljesen másik úgymond személyiségét mutatja.
Plusz ezzel tönkre is tehetem a jövőjét, ha az egész rosszul sül el. Például, ha a szülei nem segítenek neki ebben (mert azok alapján amiket mesélt a családjáról, ezt is el tudom képzelni) csak mondjuk megverik, az nem fog sokat segíteni... A tanárok sem biztos, hogy jó szemmel néznék, vagy akár az osztálytársaink sem. Megvetnék, mert ő ilyen, akkor is, ha nem tehet róla.
Persze, nyilván jól is elsülhet az egész, de őszintén erre kevesebb esélyt látok. Még régebben egyszer Alexa mesélte, hogy a volt sulijában egy kis ideig járt iskolapszichológushoz, persze nem önszántából, hanem azért mert az egyik volt osztálytársához hozzávágott egy széket, és utána a gyereket bevitték a kórházba is, mert agyrázkódása lett. Alexa szavait idézve, "Olyan vicces látvány volt az, hogy a gyerek milyen szánalmasan és szerencsétlenül festett, amikor a tanáriba ment jégért". Alexa megveti a pszichológust, segítséget nem fogad el nagyon senkitől. Azt mondta, sokan nem is ismerik az igazi énjét, csak én, és még két másik lány a baráti társaságunkból. Még a szülei sem, és a testvérei sem.
Részben azért sem szóltam, illetve beszéltem erről senkinek, mert Alexa a barátom, és ez kicsit olyan, mintha áskálódnék ellene.
Másrészt, ez a barátság végét is jelentené, ami amúgy részben jó lenne, de részben meg nem, mert az az Alexa aki meg vicces, és jófej, akivel nagyon jól el tudok beszélgetni, na ő meg hiányozna...
válasza:Azért kell, hogy többen menjetek, hogy tanúsítsák, nem egy gyerek kitalációja. De akkor készítsetek egy videót, ahogy tőled kunyerál. Amikor Alexa bent van, ülj külön a többiektkől, egyél "nyugiban, de beszéld meg a többiekkel, hogy vegyék fel az egészet videón észrevétlenül, ha ő közelít. Amikor kér, akkor ne adj neki, és hangosan mond, hogy nem adsz, és hagyjon már békén. Erre be fog pöccenni valószínűleg, és elveszi, ahogy szokta.
Ennek a videónak már kénytelenek lesznek hinni.
Alexa a leírtak alapján nem a barátod. Kihasznál stb. de nem a barátod. A barátságba nem férnek bele a verés, az erőszakos kajaelvétel...
Amúgy meg nem tudom olyan nagyon sajnálni, gondolom, nem üres a hűtőjük, tudna magának egy szendvicset összedobni reggel, amit berak a táskájába, mert tudja, hogy éhes lesz, és tudja, hogy a szülei nem készítenek neki. Tehát azért éhes, mert hülye, ill. számító, mert tudja, hogy elveheti a te kajádat. Magyarán minek készítsen ő magának, amikor elveheti a tiedét, vágod?
Egyébként a vagdosásnak gyakran van hegesedés stb. nyoma, azt is meg tudja nézni a tanár. És igen, borderline személyiségzavarost pszichiáternek kell kezelni, és úgy is nehéz. Ha nem kezelik, súlyosbodni fog, és egyre durvább dolgokba megy bele, simán börtönben is kiköthet.
A szociopaták, pszichopatáknak sincsenek barátaik, csak érdekkapcsolataik max, amikben a másik kihasználására törekszik (szándék alapján tehát nem kölcsönös érdekkapcs. de azért annyit beletesz, hogy jóval többet kivehessen)
#14
Lehet, hogy ő tényleg nem tekint rám a barátjaként, és néha tényleg azt érzem, hogy csak azért van velem jóban, mert ez neki hasznos. Talán haszon vagyok neki...?
De az utóbbi időben, mióta a baráti társaságunk 4 főböl áll, azóta valahogy kevesebb durva dolgokat csinál. Az én kajámat már nem szedi el, max kunyerál, és néha adok neki, de akkor általában körbe is kínálom.
Ütni, azt még mindig üt, de már azt is kevésbé gyakran. Úgy döntöttem, hogy következőnek ha valami durvát csinál, akkor majd szólok a tanárnak/szüleimnek. És jobban ki fogom mutatni ilyenkor az érzéseimet is, hogy ez mennyire rosszul esik nekem. Sokszor kellett visszatartanom a könnyeimet, de mostmár nem fogom. Lehet, hogy ezzel Alexára nem fogok tudni hatni, de a környezetünkre igen, ami meg Alexára.
válasza:Nem te vagy hasznos neki, hanem amit nyer általad. Magyarán tárgyiasít téged, te vagy a kajaforrás, a pénzforrás, a szivességtevőgép...
Próbáld ki, hogy te is kérsz dolgokat, mennyire segít neked készségesen? Mennyire váltja be az ígéretét? Mondd meg neki, hogy milyen szokása zavar, mennyire változtat azokon (ha valóban jogosak)?
válasza: válasza:Barátság az, amiben bizalom is van többek között. Én a legkevésbé sem tudnék megbízni benne, nem merném rábízni a titkomat, stb. mert félnék, hogy fegyverként használná ellenem, és hátba támadna vele.
Mazochisták barátkozzanak szadistákkal, subok dominákkal... mártírkodásra vágyók meg pszichopatákkal, és akkor mindenki megtalálja a számítását.
Az utóbbi időben beszélgettem erről a baráti társaságomba tartozó többi lánnyal,és nekik is ugyan az a véleményük, mint nekem.
Nekik könnyebb is lenne őt otthagyni, mert ők nincsenek hozzá olyan közel, mint amennyire én.
18-as, nem mártírkodni szeretnék, csak simán sajnálom Alexát, hiszen nem biztos, hogy tehet róla, hogy ő ilyen.
Mostmár nagyon erősen gondolkodom azon, hogy szóljunk-e egy tanárnak, vagy az osztályfőnöknek, vagy az iskola pszichológusnak.
Csak attól félek, hogyha az ofő ezt megtudja, akkor utána megutálja Alexát, és pikkelni fog rá (még jobban, mert már eleve pikkel rá). Ezt pedig nem szeretném, mert az csak mindenkinek rosszabb lenne.
17-es, ez nem ilyen egyszerű, de bárcsak az volna...
Ha én már kötődöm hozzá, hiszen ott volt nekem, amikor nem is voltak más barátaim, és ha már nem lennénk barátok akkor hiányozna, hiába toxikus ez az egész...
Vannak szép, közös emlékeink is, ami azért meghatározó számomra.
Eléggé egy hullámhosszon vagyunk amúgy, sokszor nevettet meg, stb.
Visszatérve arra, hogy szóljak-e valakinek, vagy sem. Félek mások véleményétől is. Mi van akkor, ha csak túlreagálom ezt, vagy ha a többiek szerint reagálom túl..? Ha nem vesznek komolyan? Mert utána akkor csak a baj marad, hogy én vagyok a hülye, aki pszichopatának titulálta az egyik legjobb barátnőjét...
A felnőttek csak gyerekhiszintinek tartanák.. Még régebben, több évvel ezelőtt volt egy barátnőm, akinek úgy szintén volatk ilyesmi gondjai. Bár, ő kevésbé volt erőszakos, és próbált uralkodni magán. Egyszer próbáltam erről beszélni anyukámmal, de nem vette komolyan. (Mondjuk, ekkortájt még csak 11 éves voltam)
Akár, ha a tanárok hinnének is nekem, és elküldenék pszichológushoz, vagy valami ilyesmi, utána Alexa engem megutálna. Ami nekem nagyon fájna. Nem is tudnám elkerülni, mert egy osztályba járunk, egy útvonalon megyünk haza, és szinte mindig mellettem vagy a másik két barátnőm mellett ül ülésrend szerint. Jó, mondjuk mostmár év vége van, szóval jövőre máshogy lesz, de elkerülni akkor sem fogom tudni.
Azt sem tudom, hogy hogyan kezdjek bele egy ilyenbe, mármint ha elmondanám valakinek, akkor hogyan mondjam el?
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Sziasztok!
Elhatároztuk együtt (én és a két másik lány), hogy mostmár beszélünk Alexával erről. Csak azt nem tudjuk hogy hogyan, mikor, és hol, mikor lenne rá a legjobb alkalom. Az a célunk, hogy ne bántsuk meg őt, hanem jó belátásra bírjuk.
Esetleg, van valami tippetek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!