Mit kérdeznél egy transz nőtől?

Szerintem a hölgyem teljesen hétköznapi megszólítás. Amikor a boltban véletlenül ottfelejtettem a szatyrot, a biztonsági őr „elnézést, hölgyem” megszólítással futott utánam. A buszon, amikor a külső ülésen ültem, a másik helyen ülő férfi azt kérdezte tőlem, hogy „elnézést, hölgyem, leszáll?”.

Nem kell értened a nőies viselkedést, az a lényeg, hogy elfogadd. Én sem értem teljesen. Nem is tudom elmagyarázni, csak általánosságokat tudok mondani. Például azt látom, hogy férfiak között gyakori az erőszak, a kiközösítés és a toxikus maszkulinitás, míg nők között ritka. Mondhatnád erre, hogy oké, ettől még lehetek férfi, kerüljem ezeket a társaságokat és keressem az olyan férfiakét, akik normálisak. De a helyzet az, hogy én nem akarok semmilyen férfitársaságot keresni, mert nem érzem magam férfinek. Egyszerűen nem vagyok olyan, mint ők, nem értem, miért kellene erőltetnem ezt. Akár ellenséges, akár elfogadó férfiak között voltam, 20 éven keresztül azt éreztem, hogy egy szerepet játszom, hogy megfeleljek a férfiakkal szemben támasztott elvárásoknak. Ha pedig minden elvárást elengedek, úgy öltözködöm és viselkedek, ahogy jólesik, úgy nézek ki, ahogy akarok, akkor ott vagyok, ahol most, női külsőm van és nőnek lát mindenki. Mit kellene tennem? Ha valaki hölgyemnek szólít, tiltakozzak vadul, hogy nem, én férfi vagyok, miközben utálok mindent, ami a férfi léttel kapcsolatos? Tegyem ezt csak azért, mert nekem másfajta kromoszómáim vannak, mint a cisznemű nőknek, ezért máshogy alakult a testem és az életem, mint nekik? Én elfogadtam, hogy az emberek nőnek látnak és nem érzem, hogy magyarázkodnom kellene.

Fétisnek meg egyáltalán nem nevezném. Fétis az, ami szexuálisan izgató. Engem sem a női ruhák, sem a saját női külsőm nem izgat szexuálisan. Egyszerűen csak tetszem magamnak így. Ha ez fétis, akkor rengegeg cisznemű nő is fetisiszta.

Talán az egyik legnagyobb tévhit az, hogy a transz nők férfiasak és meg lehet mondani rólunk, hogy transzok vagyunk. Itt, a Gyakorin is sokan állítják, hogy őket aztán nem lehet „átverni”. Ehhez képest amikor igazolnom kell magam, általában nem értik, hogy mi a helyzet és megkérdezik, hogy valamelyik rokonom vagy a férjem iratait hoztam-e el. Nyilván nem kérdeznének ilyet, ha egyértelmű lenne számukra, hogy transz vagyok. Az átlagember valószínűleg úgy képzel el egy transz nőt, mint egy borostás, de erősen kisminkelt, nagydarab pasit, aki parókában, miniszoknyában és magassarkúban illegeti magát vagy a másik véglet a szintén kisminkelt és agyonplasztikázott tiktoker botrányhős transz celeb képe. Ehhez képest ha én megjelenek valahol farmerben és pulcsiban, smink nélkül, de mégis feminin külsővel és megszólalok vékony, nőies hangon, azzal nem igazán tudnak mit kezdeni. Még egynapos borostával is csókolommal köszönnek nekem a férfiak, az anyukák meg azt mondják a kisgyereküknek, hogy engedjük el a nénit, mert előbb néznek hormonproblémás cisz nőnek, mint transznak.

A nem- és névváltoztatás jogi helyzetével sem szoktak tisztában lenni. Orvosnál többször is kérdezték már, hogy megváltoztattam-e már a nevem, mert átírnák a rendszerben. Ilyenkor mindig elmondom, hogy sajnos erre 2020 óta nincs jogi lehetőség Magyarországon.

A legtöbben meglepődnek, amikor megtudják, hogy transz nőként a nőkhöz vonzódom. Valamiért az él az emberek fejében, hogy egy transz nő csakis a férfiakhoz vonzódhat. Nem logikus számukra így a tranzíció, pedig a nemi identitás és a szexuális orientáció két különböző dolog.

Sokan vannak olyanok is, akik a transz nőket, a crossdressereket és a drag queeneket keverik. A transz nők a hétköznapokban is nőként élnek női identitással és külsővel, általában hormonterápián vannak és sokszor műtéteket is bevállalnak, a crossdresserek olyan férfiak, akik csak néha öltenek magukra női ruhát és sminket, a drag queenek meg azok a (többnyire meleg) férfiak, akik erősen kisminkelve, csillogó ruhákban lépnek fel esténként melegbárokban. Ez három külön kategória, de nem élesek a határok, pl. amíg nem voltam tisztában az identitásommal, addig én is crossdresserként tekintettem magamra.

A 31-es által írtak is jól bizonyítják, hogy vannak, akik szerint ez csak egy fétis. Nos, én nem a szexuális kielégülés miatt veszek fel női ruhákat, hanem azért, mert nekem ezek tetszenek és így érzem jól magam. Persze, vannak olyanok, akik így élik ki a nemi vágyaikat, de ők egy teljesen más csoportot képviselnek.

És a végére jöjjön egy közhelyes tévhit: hogy a legtöbb transz nő prostituált. Igaz, hogy a társadalmi elutasítottság miatt a transz nők nehezebben találnak munkát, főleg azok, akik alacsony iskolázottságúak, ezért kénytelenek szexmunkát vállalni, de ez még így is csak egy szűk réteg. Nekem a legtöbb transz nőismerősöm informatikusként dolgozik és egyet sem ismerek, aki szexmunkából élne.

#38, 40: Igen, egy részükre válaszoltam, csak azt írom, amire még nem. Az orvosi részt annyival egészíteném ki, hogy ez a része nincs blokkolva, csak a nem jogi elismerése, tehát a hormonterápiától a műtétekig minden lehetséges, de a TB nem támogatja, úgyhogy mélyen zsebbenyúlós a sztori. A visszajelzések alapján megvan a passing, ez sok önbizalmat ad, de egy idő után el is engedtem ezt a dolgot.

Budapesten élek, itt eléggé elfogadók az emberek, de kaptam már pár beszólást. Főleg a hátam mögött félhangosan elejtett „ez most pasi volt vagy csaj?” volt jellemző, a buszon egy brit fiatalember kezdett el a busz végéből fennhangon f*ggot-ozni, ami valószínűleg nekem szólt, illetve egyszer barátnőmmel (szintén transz lány) a villamoson kézenfogva utazva kaptunk egy kiadós b*zizást egy gyerekcsapat egyik tagjától. Azóta se tudjuk, hogy ez a transzneműségünknek szólt-e, vagy csak egy egyszerű leszbikus párt láttak bennünk. Mindegyik eset tavaly nyáron történt, amikor még kevésbé voltam/voltunk nőiesek (1,5 éve vagyok HRT-n, a barátnőm egy éve).

#39: Normál alkatom van, az átlagosnál kicsit vékonyabb.