Erőss Zsolt egy példakép (volt)?
Nekem a példakép egy hős, aki másokért tett valamit, másokért érzett felelősség miatt halt (hősi) halált, vált mártírrá.
A hegymászást szenvedélynek tartom, és nem látok különbséget a kábszeres, vagy az alkoholista közt, aki belehalt szenvedélyébe. Erőss Zsolt eddig öt hegymászótársa halt meg közös túra közben, ( [link] )Kiss Péterrel együtt hatan (ha jól számoltam). Ilyen statisztika után (és család mellett) felelősségteljesen, sem új társat, sem új túrát nem vállaltam volna (amputált lábbal).
Nekem nem negatív példa, vagy csak én gondolom így?
"Csakhogy neki ez volt az elet. O ebben talalta meg az ertelmet."
Oké! Szerinted miért látom rosszul, hogy benne ugyan olyan hajtóerő működött, mint bármelyik szenvedélybetegben (még az is stimmel, hogy életveszélyes, amit csinált). Annyi csak a különbség, hogy az Ő választása (hegymászás) pozitívnak tekinthető. Ahogy pozitívan értékeljük a munkamániás, vagy a testépítő eredményeit is, pedig mindegyik háttere valami szokatlan, valami nem normális túlzás. "Ő ennek élt..." mint írod, pedig az embernek nem ez a "dolga". Szóval, én úgy látom, hogy nem vesszük észre, hogy vannak közös tőről fakadó torzultatok. Az eseteket csak annak alapján ítéljük meg, hogy ennek megnyilvánulási formája tetszik-e, vagy sem, pedig talán csak véletlen, hogy az érintettek mit választanak mániának.
válasza:Ha mindenki ugyan olyan lenne és senki nem vállalna kockázatot, nem lennének "kattant emberek" akkor nem fedeztük volna fel Amerikát, nem jártunk volna a Holdon, nem jártunk volna az Északi/Déli-Sarkokon, nem akarnánk eljutni a Marsra és folytathatnánk. Ezek a kockázatot vállaló emberek viszik előre a világot a csodálatra méltó teljesítményükkel és adnak erőt sokaknak hogy a lehetetlennek tűnő is elérhető, hogy képesek vagyunk elérni a csillagokat, hogy túl tudjuk élni a legnehezebb körülményeket, hogy fél lábbal is fel tudunk jutni a legmagasabb csúcsokra.
Sajnálom hogy egyes emberek ebben is a fanyalogni valót keresik.
válasza:Bár ez is tipikus magyar hozzáállás, külföldön az ilyen emberekre büszkék tudnak lenni.
Ajánlom az alábbi cikket, rólatok szól:
válasza:Az a tipikus magyar hozzáállás hogy minden nem tetsző dolgot tipikus magyar hozzáállásnak nevezünk...
Nekem nem példakép, nekem az a példakép aki a saját szükségleteit, vágyait félredobja és a vállalt családjáért feláldoz mindent. Én ebben nőttem fel, nekem ez a példaértékű. Más kérdés, hogy az elhunyt hegymászótól pont az ellenkezőjét láthattuk, ezért számomra pont ellenérzést váltott ki a személye. Lehetett volna Ő az első aki megmássza azokat a hegyeket, mint ember akkor sem tudtam volna tisztelni. Nem kell idekeverni semmilyen más sportot illetve az ott elhunyt embereket. Nem magyarázható azzal hogy neki ez volt a szenvedélye... Nálam az az érték ha a család a szenvedélyünk... Abba pedig nem fér bele az életünk kockáztatása. (A Forma1-ben azért kevesebben halnak mint hegymászás közben )
"........ nekem az a példakép aki a saját szükségleteit, vágyait félredobja és a vállalt családjáért feláldoz mindent. ..........
Nem magyarázható azzal hogy neki ez volt a szenvedélye... Nálam az az érték ha a család a szenvedélyünk... Abba pedig nem fér bele az életünk kockáztatása. (A Forma1-ben azért kevesebben halnak mint hegymászás közben )
Nagyon egyetértek!!
válasza:"Nálam az az érték ha a család a szenvedélyünk... Abba pedig nem fér bele az életünk kockáztatása."
Az is egy érték, csak másfajta. Értem én hogy neked ellenszenves lett valamitől, a családja, barátai viszont büszkék rá, valószínűleg ők jobban ismerték mint embert.
Amúgy meg az hogy "magyar mentalitás" teljesen megállja a helyét, Senna is a szenvedélyébe halt bele a pályán, mégis ha beszélsz róla egy Brazillal akkor felcsillan a szeme és nem elszégyenli magát.
válasza:"nekem az a példakép aki a saját szükségleteit, vágyait félredobja és a vállalt családjáért feláldoz mindent. ....."
Nem tudom tudjátok-e (ezek szerint nem) hogy Erőss Zsolt a hegymászásból kereste a kenyerét, ebből tartotta el a családját.
válasza:Ahogy nagyon sok magyar sportoló is meghalt a szenvedélye közben és felcsillan a szemünk ha meghalljuk a nevét. Valahogy Erőss Zsolttal nem tudunk azonosulni. Ő olyan értékeket képviselt ami a társadalom jelentős részének nem érték. Lehet, hogy számotokra igen de nem is támadtalak ezért titeket, nem is lehetne... Mi jogon mondanám meg hogy nincs igazad. Azt írtam, számomra ez nem példaértékű.
A családja szerette nyilván ismerték mint embert, de ha választhatnának szerintem örökre eltiltanák a hegymászástól csak kapjanak vele még 10 évet. Ő ezt a 10+x évet kockáztatta azzal hogy hegymászó volt. K*rva nagy hiba volt. 10 év múlva én már nem fogom tudni ki az az Erőss Zsolt. Akkor se tudnám ha mind a 14, 8 km magas hegyet megmászta volna. Nem ez számít, a családja emlékezni fog rá, szeretni fogják, de ő ott is lehetne velük. Sajnálom hogy meghalt. Jó ember lehetett de számomra nem követendő semmilyen módon.
( A k*rva szóért elnézést)
"... Erőss Zsolt a hegymászásból kereste a kenyerét, ebből tartotta el a családját."
Mintha direkt értenéd félre... az agyagiak csak egy nagyon kis része annak, amit a családdal való törődés jelent. Egy köztudottan életveszélyes munkával(?) pénzt keresni, kitenni a családot az aggódásnak, kevés időt velük tölteni.... és ha meghaltam, anyagi romlásba vinni őket minden, csak nem fellelős (apai) hozzáállás.
Nem akarod érteni, ezért én feladtam.
válasza:"A családja szerette nyilván ismerték mint embert, de ha választhatnának szerintem örökre eltiltanák a hegymászástól csak kapjanak vele még 10 évet. Ő ezt a 10+x évet kockáztatta azzal hogy hegymászó volt."
Ezt sem jól gondolod.
Ajánlom figyelmedbe az édesanyjával készült friss interjút 04:40-től.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!