Ha, azt mondom bárkinek, hogy nem szeretnék gyerejet, mert nem szeretem őket, sőt mi több, taszítanak és idegesítenek, miért az at első reakciók egyike, hogy "te is voltál idegesítő gyerek"?

Én leszarom, hogy kinek van gyereke, meg kinek nincs. A gyerekesek azok, akik folyton sugárban hányják rám a rózsaszín vattacukrot, hogy igenis azonnal szüljek gyereket, mert akkor minden csudijó lesz. Ha erre csak simán elmondom, hogy nem akarok gyereket, akkor rögtön izomból nekiállnak győzködni. Ha azt mondom, hogy majd, az se jó, mert akkor jön a szentbeszéd, hogy kifutok az időből. Ha a kérdezőhöz hasonlóan kifejtem az okokat, akkor rögtön minden ősanya vérig van sértve és egy szar szemét leszek, akit minden áron meg kell győzni a gyerekvállalás csodájáról.

Kedves gyerekesek, mi a helyes válasz? Tényleg érdekel, hogy lehet ezen a témán hamar túllendülni? Évek óta próbálok rájönni, de még nem sikerült.

Könnyen szemekkel közölném velük, hogy nem lehet gyereked és faggassanak csak nyugodtan , ennyi erővel kést is beléd vághatnának. Elkussolnának egy életre, az biztos.

Másrésről meg kérdező, ugyanazt lehet írni, mitn a korábbi 700000000000 ilyen kérdésre, ha nem akarsz, nem szülsz és pont.

Én meg több olyan esetről hallottam, hogy az anya üvöltözött a gyerekkel, hogy miért szülte meg, tönkretette az életét.

Ha nincs gyerekem és megbánom, én szenvedek.

Ha van gyerekem és megbánom, én szenvedek, a gyerek szenved, az apja szenved...

Még mindig előbbi a jobb.