Mennyire problémás 35 éves nőként úgy sírni, mint egy gyerek?

Megtudtam ma, hogy időhiány miatt mégsem fogok tudni annyiszor kimenni a strandra a nyáron, mint terveztem. Keservesen elkezdtem sírni itthon, hogy én akkor is ki akarok menni, mert ki akarom próbálni a játszótéri játékokat, rántott sajtot akarok enni meg kásás jeget (jégkását, csak sírás közben így jutott eszembe)

Aztán sírás közben a földön ülve eszembe jutott, hogy ugyanígy ültem gyerekkoromban is a Barbimmal a földön, és elképzeltem, hogy olyan jó lenne, ha még a Barbimat öltöztethetném.

Amúgy is picit játékosabb vagyok, mint egy átlag felnőtt, de ilyen cikin még sosem sírtam. A pszichológus nekem is eszembe jutott.

Férjemmel élünk, gyerekünk nincs, külső gondok annál inkább,de az hol nincs.

Nem értem magamat.