Miért gondolják egyes emberek azt, hogy "nincs mondanivalójuk"? Szerinted mitől függ leginkább, ha valaki sokan kommunikál? Személyiség/műveltség/hangulat/kapcsolat/bizalom?

Nekem azért nincs mondanivalóm, mert nem vagyok kíváncsi az üres beszélgetésekre.

A lényeg érdekel és azt is próbálom továbbadni.

Ez részemről a személyiségemben van, ha úgy vélem, hogy valamilyen információ felesleges akkor az fáraszt. Amúgy szeretek beszélgetni nem azzal van a baj, csak ösztönösen szelektív vagyok.

Akkor félrérthetően fogalmaztam.

Nem az az intelligens, aki csöndben van - ha valaki fel tudja mérni, hogy a téma, amit épp kifejt (vagy az élmény, amit elmesél) érdekli és leköti a hallgatóságát, és ezért hosszú percekig beszél róla, az egy tök jó dolog, de itt a hangsúly azon van, hogy megérti és érzékeli, mit szeretne a környezete. Például, ha elmeséli nekem, hogy mit tapasztalt, Rioban milyen lehet a hétköznapi emberek élete, akkor csillogó szemmel fogom hallgatni. De ha azt kezdi fejtegetni, hogy Rióban milyen boltban járt és ott mit vett, az nem fog érdekelni. Ettől egyszer még meghallgatom, de ha mindig ide irányítja a beszélgetést, akkor nem fogom értelmesnek tartani. És nem azért, mert más az érdeklődésünk, hanem azért, mert én észrevettem, hogy más az érdeklődése, mint z enyém, és ezt tiszteletben is tartom (meghallgatom, még ha nem is érdekel), ő viszont nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni ezt.

Na ez viszont szerintem nem igaz. Attól, hogy valaki nem beszél, mert magánakvaló (vagy mert épp senkit se kedvel a társaságból) még nem jelenti azt, hogy nem figyel a környezetére.

Az meg, hogy ki mennyire kitárulkozó természetű, nem igazán választható tulajdonság. Az extravertált/introvertált fogalmakat gondolom nem kell bemutatni, és nem, nem választhatod meg, én ha meghalnék, se tudnák pl. csöndben maradni :D