Titeket is idegesít az, amikor panaszkodtok valamiről, és valaki azt mondja ne hisztizzetek, mert másnak még rosszabb?

Hát nézd... Nagypapám azt mondta mindig hogy a panaszkodás még soha semmit nem oldott meg. Aztán azóta mindig eszembe jut ha panaszkodni akarok, hogy gondolkozzak el a helyzet megoldásán.

Amúgy meg valaki panaszkodásait hallgatni egy pont után tényleg fárasztó és idegesítő...

Én nem ítélkezem a panaszkodás felett, amennyiben az megoldáscentrikus indíttatásból születik. Tehát nem az a nyavajgás, amikor semmi sem jó, hanem amikor egy lelki megrázkódtatásból kiutat keres az illető. Aminek lehet a vége egy megoldási javaslat vagy ha a probléma nem oldható meg, egy kis vigasztalás.

A panaszkodás indítéka legtöbbször a tanácstalanság, az hogy nem stimmel valami, de az illető nem tudja merre induljon.

Ilyenkor leugatni csak azért, mert a másik félnek éppen nem kényelmes, hát az önzés.

Pl: káromkodok, mert esik az eső. Az eszemmel tudom, hogy nincs ráhatásom, de zavar, frusztrál.

Ezt le lehet többféleképpen is reagálni:

-sajnos fiam, tényleg esik, engem is zavar, de szerencsére nem tart örökké

-jajj hagyd már a nyafogást, megfájdul a fejem tőle

-kell az eső, ilyenkor amúgy is szokott

Látszik, hogy egyedül az elsőben van megértés és együttérzés.

A második csak a saját kénxelmével törődik, a harmadik meg még jól bele is rúg egy patetikus kioktatással a szenvedőbe.

Mindenkinek joga van valaminek nem örülni és ennek hangot adni és együttérzést kapni. Nyilván egészséges kereteken belül.

Na most képzeld el, én pont benne álltam egy ilyen szituban nemrég. Kijöttem a kórházból, az első utam a dohányboltba vezetett :/ Nem akartam belemenni a történetembe és csak annyit dobtam oda az eladónak, hogy a bugyrom van tele már a nap történései miatt. Áll egy ipse a hátam mögött, megveregeti a vállamat, azt mondja nekem, nincs a világon olyan probléma ami nagyobb lenne az övénél és az enyém az egy semmi lehet, mert mi van már nagyobb az ő bánatánál. Nincs az a betegség, az a kór, az a szeretett személy elvesztése ami felérne az ő bajával, úgy, hogy ne is akarjam majd sajnáltatni magamat xd Nem volt nekem ehhez energiám, kijöttem a francba onnan.

Kiderült később valami autóbalesetet okozott a fszi és leültették 3 évre, pont akkor jött a tárgyalásról vagy honnan.

Igen is ne panaszkodj!

Màsnak pl. Egy anya,aki egyedül neveli a gyerekèt,egy dràga albèrletben,kevès fizetèssel sokkal több priblèmàja van mint neked!

Van egy kollègàm,akinek megvan mindene.

Nincs semmi hitele,hàzas,van hàrom gyereke ès mègis panaszkodik. Nièrt is?

Bezzeg az meg ne szóljon semmit,akinek hitele van vagy albèrletben èl.

Úgyhogy te jobb ha befogod a szàd!

Panaszod a legtöbb esetben SZINLELT megértést eredményez.

Az, ha valaki illemből végighallgat, semmit nem old meg.

Ha van megoldás, az egyedül rajtad áll.

Persze, van, amit te sem tudsz megoldani (pl. haláleset), ám nem várható el, hogy másnak is olyan fájdalmas legyen, mint neked. Ha fáj is, ketten sem tudjátok az eseményt visszacsinálni.

.

Nem várhatod el, hogy panaszod okát más szüntesse meg. Amire van megoldás, azt neked kell megtenned.

.

Panasz helyett kérj segítséget a panaszolni kivánt helyzet megoldásához.

Ez a panaszkodás örök kérdés.

Egyrészt magam is úgy vagyok, hogy panaszkodással nem oldunk meg semmit. Másrészt néha jót tesz az ember lelkének, érzéseinek ha kibeszélheti a dolgokat magából.

Egyik munkatársammal szívjuk egymás vérét ezen okból. Ő mindig szól, hogy ne panaszkodjak, ne elégedetlenkedjek. Aztán ő is mindig elkezdi ugyanazt csinálni.

Na meg sok embernél megy a licitálás, mintha verseny lenne hogy kinek a szarabb.

Viszont pont ma esett meg velem hasonló dolog.

Saját anyámnak beszéltem arról, mennyire kiábrándító tud lenni az munkám.

Hülyékkel és alkalmatlan emberekkel kell dolgozni, és azt részleteztem, hogy mennyi ember van építésvezetők, vállalkozók művezetői, műszaki ellenőrök akiket azért fizetnek, hogy ellenőrizzék a minőséget, megvalósulást. Mégis olyan banális hibák, hiányosságok vannak amit kis odafigyeléssel észre lehetne venni mégis több ember is átfut rajta.

Vagy a folyamatos ujjal mutogatás, felelősség keresés. Én is belefutottam emberekbe, akik rám akarták kenni a saját felelősségüket, vagy bárki másra.

Aztán anyám kb. éreztette hogy totál nem érdekli a téma, majd mondta, hogy lassan leteszi. Kicsit rosszul esett.