Titeket is idegesít az, amikor panaszkodtok valamiről, és valaki azt mondja ne hisztizzetek, mert másnak még rosszabb?

Másik amivel vigyázni kell, hogy ne legyünk mások lelki szemetesládája.

Ismertem egy lányt, folyton nekem panaszkodott. És totál rászokott. Hiába azt láttam, hogy buliból jött, új képeket tett ki, minden szép és jó, nekem folyton panaszkodott.

Meguntam, évekig nem beszéltünk. Majd egyszer bejelöltem újra.

Szinte rögtön rám írt, hogy mi a helyzet. Aztán konkrétan azonnal elkezdett panaszkodni. Mintha csak erre várt volna és felcsillant a szeme, hogy na végre újra itt vagyok és hallgathatom a folyamatos siránkozást. Azzal a lendülettel tiltottam és soha többet nem álltam vele szóba.

Egyik munkatársam (nő) egyszer elmesélte, hogy volt kollégánk konkrétan kikészítette idegileg. Elkezdett neki leveleket írni, tele világfájdalommal, szenvedéssel. És hiába próbált segíteni, szinte felőrölte őt a folyamatos negatív hozzáállás.

Vagy vannak ismerőseim, munkatársaim, akiket a folyamatos szidalmazás és panaszkodás éltet. Egyszerűen azt élvezik, ha szidhatják és kibeszélhetik a világot. Általános iskolás osztálytársam igazi életunt ember lett. Akárhányszor találkoztam vele csak panaszkodott.

Vagy olyan is akadt, hogy boltban az eladó konkrétan elkezdte rám zúdítani az életének minden baját. Egyrészt rossz neki, másrészt hülyén érzem magam, ha bemegyek egy csokit, kávét venni aztán elkezd dőlni rám mások baja.

Ugyanez a rokonság. Húsvétkor egy órára jöttek át, nagyjából 10 perc után előjött a politika, szar a világ, betegségek, meg a licitálás kinek a rosszabb. Hát azt hittem ott kötöm fel magam. Az a kutyát nem érdekelte mi van velem, milyen a munka, mivel töltöm a szabadidőm, milyen jó dolgok történtek. De a kérdést 10 perc után megkaptam, hogy kire szavazok? De legalább nem jöttek elő a mikor végzed el az egyetemet, mikor lesz barátnőd, feleséged, családod kérdések. Amiknek szintén annyi a célja, hogy támadási felületet találjanak az emberen és jót csámcsoghassanak mint disznók a moslékon.

És most én is kipanaszkodtam magam :)

"ráadásul az az afott ember ezzel azt mondja, hogy nincs jogom úgy érezni ahogy érzek." - ez nem igaz.

A hiszti és a panaszkodás az nem érzés hanem egy szörnyű szokás. És igaza van félig az illetőnek. Ne panaszkodj. Nem mindenki szereti hallgatni.

"Ismertem egy lányt, folyton nekem panaszkodott. És totál rászokott. Hiába azt láttam, hogy buliból jött, új képeket tett ki, minden szép és jó, nekem folyton panaszkodott.

Meguntam, évekig nem beszéltünk. Majd egyszer bejelöltem újra.

Szinte rögtön rám írt, hogy mi a helyzet. Aztán konkrétan azonnal elkezdett panaszkodni. Mintha csak erre várt volna és felcsillant a szeme, hogy na végre újra itt vagyok és hallgathatom a folyamatos siránkozást. Azzal a lendülettel tiltottam és soha többet nem álltam vele szóba. " haha detóóóó

Ráadásul én egyszer nagyon magam alatt voltam, apám halálának az évfordulóján, ráírtam, hogy elég szarul érzem magam stb. Erre kiosztott szinte őrjöngve, hogy én csak örüljek neki, hogy ez meg ez van nekem. Na f---nemsokára én is tiltottam. Fú de rühellem az ilyeneket.

"mizu"

"(írnál valamit)"

"képzeld megitn blalalalalalalallalalallalallalallalalallala aztán miután befejezte, na lépek aludni jó volt dumálni"

-_-

Igen, engem is idegesít. Utálom, ha valaki panaszkodik, főleg úgy, hogy érdemben nem tudok rajta segíteni.

Engem megtanított az élet rendesen az alázatra. Ha nem fázok, nem vagyok éhes, se álmos és nem fáj semmim, akkor már boldog ember vagyok. Eszembe nem jutna másokat terhelni a nyomorommal :D

- Óvónéni, nem szeretem a sóskafőzeléket!!!

- Gondolj arra, hogy Afrikában éheznek.

- Akkor tessék ezt elküldeni az afrikaiaknak.

De, idegesít. A panaszkodást bárki részéről meghallgatom, azt gyűlölöm viszont, mikor valaki mást se csinál, csak nyíg, miközben fürdőzik az önsajnálatban. És ha megemlíted, hogy szívesen ledobnád a Taigetoszról a hisztije miatt, akkor empátiát emleget.

De minek panaszkodsz? Miért jó az, ha leszívod ezzel más energiáját?

Én évekig voltam lelki szemetes, meghallgattam az emberek, barátok nyűgjét és azt vettem észre, hogy szomorú, boldogtalan lettem, beforduló és folyamatosan MÁS problémáján kattogtam.

Aztán vettem egy nagy levegőt, és aki jött volna a szokásos panaszáradatával a második mondat után felálltam és otthagytam őt.

Nekem is van elég bajom, kell a fenének más gondja a nyakamba. :(

Plsz a panaszkodással semmi nem fog változni, csak valaki mást is lehúzol.

Azért valljuk be sokan éreztetik másokkal, hogy számíthatnak rájuk, aztán amikor bármilyen sérelmet közöl, akkor kiakadnak, hogy csak sajnáltatja magát.

Most őszintén mindenkinek van gondja. Ha a világ másik felén éheznek akkor éljek vajas kenyeren mert másoknak sem jut? Nyilván sajnálom őket de attól még magamnak nem akarok rosszat, hogy az átlagos életmód helyett alacsony színvonalon éljek.

Ezenkívül lehet azért mondják sokan, hogy sajnáltatod magad, mert ők nem tudnak segíteni és idegesíti őket más panaszkodása. Főként ha egyoldalú a dolog.