Ti elfogadnátok, ha minden hónapban a fizetésem 10%-át jótékony célra fordítanám?

Réges-régen olvastam egy ősi szokásról (babonáról), hogy ha az ember a fizetésének/bevételének egy tizedét valami jótékony nemes célra fordítja, akkor azt később többszörösen kapja vissza.

Megtetszett ez a gondolat, és elkezdtem alkalmazni, még sok-sok évvel ezelőtt diákmunkás koromban, akkor az a 10% csak pár ezer forint volt havonta, azt mindig vagy odaadtam kéregetőknek vagy mikor már több összegyűlt elküldtem valamelyik jótékony szervezetnek (legtöbbször olyanoknak, akik szegény gyerekkel foglalkoznak). Aztán teltek az évek, és lett rendes állásom, és ugyanúgy tartottam magam ehhez a szokáshoz, így egyre több pénz lett az a 10%. Hogy emiatt-e vagy sem, azt nem tudom, de az évek múltával egyre többet és többet kerestem, és így már mégannyira sem akartam abbahagyni ezt a szokást, mert hát ki tudja, lehet tényleg a jótékony célra fordított pénz sokszorosan tér vissza.

Aztán egy 2,5-3 évvel ezelőtt megismerkedtem egy nővel, akivel egyre komolyabb lett a kapcsolatunk. Pár hónap elteltével neki is meséltem erről a szokásomról, kicsit furcsának találtam, de mondta, hogy oké, végül is mindenki költ valamire, van aki dohányzik, horgászik, vásárol stb.

Most már így 30 évesen lassan aktuálissá válik az esküvő, és a gyerek is, és a leendő feleségem egyre negatívabban áll ehhez, és pár hónappal ezelőtt elmondta anyósoméknak is, azóta pedig elszabadult a pokol.

Minden egyes alkalommal elmondják, hogy persze jó dolog meg szép dolog ez, de inkább a gyerekre kellene félretenni, hisz csak gondoljak bele, ez évi szinten közel egy millió, az 18 év alatt 18 millió, és abból 18 évesen akár még egy lakása is lehet a gyereknek. Igazából anyósomék véleménye nem különösebben érdekel, de a barátnőmé igen, pláne most így esküvő és gyermekvállalás előtt. Ha ezt most nem beszéljük meg egyszer és mindenkorra, akkor állandóan elő fog jönni.

Alapvetően megértem a véleményüket, de azért van bőven tartalékunk, nem fog a gyerek semmi alapvető dologban hiányt szenvedni. Maximum 18 éves korára nem kap lakást - megjegyzem én se kaptam - hanem majd megdolgozik érte. Egyébként is úgy gondolom, hogy az ember azt becsüli meg igazán, amiért megdolgozott.

Lehet, hogy ez az egész csak egy babona, de egyrészt jó célt szolgál, másrészt pedig nekem az eddigi életem folyamán szerencsét hozott, "visszakaptam" azt a pénzt.

Ti mit gondoltok, mit tennétek a helyemben?