A legtöbb magyar emberben miért nincs együttérzés?
Éltünk is, dolgoz(t)unk is külföldön, napi kapcsolatban vagyunk külföldiekkel, így valós tapasztalatból írom ezt.
Mikor kiraboltak minket itthon, az új lakásunkban pár héttel a költözés után, ráadásul az évben már másodszor (előtte pár hónappal a kocsimat törték fel), a külföldi ismerősök mind meglepődtek, kifejezték sajnálatukat és elégedetlenségüket, hogy ilyen szörnyűségnek nem szabadna megtörténnie. Udvariasan megkérdezte egy-kettőjük azt is, miben segíthet. Az itthoniak ezzel szemben kb. csak rándítottak egyet a vállukon, hogy ez bárkivel megeshet, tegyük túl magunkat rajta (az én családom ezt pár órával az eset után!).
Ugyanez a szomszédsággal kapcsolatban. Van egy irtó rossz szomszédunk, megkeresíti az életünket. Mikor mesélünk róla az itthoniaknak, csak annyit kapunk, hogy viseljük el, ez van, fogadjuk el. Amikor a párom a külföldi munkatársainak mesélt ugyanerről, ők felháborodtak, milyen bunkó a szomszéd és bátorítottak, hogy mindenképp lépjünk fel ellene, ez náluk is így menne, a rendbontót rendre kell utasítani, nem pedig eltűrni neki mindent.
Itthon bármi gondja van az embernek, senki fel sem ajánlja a segítségét, mindenki mindenre csak vállat ránt, és azt mondja, viseljünk el mindent. A külföldi ismerősökbe valahogy sokkal több együttérzés és igazságérzet szorult. Más is tapasztalta már ezt? Mitől lehet ez?
válasza:Drága hungarofób kérdező, ezzel a bájosan együgyű kérdéseddel: külföldön eseményszámba megy a lakásbetörés, míg Magyarországon sajnos mindennapos. Hát ezért nem gyàszoltak üvöltve veled együtt a magyarok. Nálunk Németországban ha valahova betörnek, a társasház kapuján hetekig virît a rendőrség által kihelyezett matrica, hogy betörés volt, figyeljen mindenki a szomszédjára. És van bulikázós szomszédom, nem lehet sok mindent csinálni vele, a rendőrség lepattint, ha hivom őket. Szóval csupa általánosítást írtál, ami nem feltétlenül igaz.
Most, hogy “magyaroztál” egy jót, most különbnek érzed magad?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Az ilyen dolgokon én is nagyon el szoktam gondolkodni és arra jövök rá, hogy míg bizonyos embereket leszólunk, hogy ilyenek-olyanok, addig szép lassan mi is olyanok leszünk.
De miért is van ez?
Pénzhiány, érdektelenség, "ha nekem 1× rossz volt, akkor másnak is legyen már később rossz" szemlélet, csalódások, és kitartáshiány. Idetartozik még az is, hogy az emberek egy része egy idő után átmennek flegmába, mogorvába, és ha valaki normálisan adna nekik segítséget, azt is elhajtják. Van olyan is, hogy "majd a másik segít", tehát a másikra várnak.
Az emberek közt azonban van olyan is, akik szívesen segítenek a másiknak, bármi is van. Ezen emberek egy részét azonban előszeretettel szeretik kihasználni, pont azért, mert jóindulatúak.
Nagyon-nagy káosz van ebben az országban, az tuti. A kedvenc idézetem ez, és ez somindent elmond a mai magyar társadalomról:
"Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük." (S.M.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!