Csak én vagyok azért a hibás mert boldogtalan vagyok?

ha nem teszel érte csak álmodozol, akkor te vagy a hibás

persze ha fiatal vagy és még iskolába jársz pl, az más

de akkor is rajtad áll mit hozol ki magadból és milyen jövőd lesz

Én is hasonlóan érzek mostanában, az elmúlt 1-2 évben.

Szerintem ez nem a te hibád, de valóban meg kell próbálni mindennek a pozitív oldalát nézni és minden helyzetből a lehető legjobbat kihozni.

Nekem pl "csak" annyi a vágyam, hogy kutyákkal sportolhassak, amit csináltam is jópár évig és imádtam, de az egyetem miatt koleszba kellett mennem és már itt bukott a történet. Most várom, hogy leteljen ez a 3 év, de sajna borzalmasan lassan megy :(. Hétvégente a nyugdíjazott kutyáimmal gyakorolgatok, de ugye már nem is szabad őket nagyon terhelni, meg menhelyen önkénteskedem.

Na szerintem meg a te hibád.

Én is szar körülmények között élek és én is ambíciózus vagyok, de nem sírok miatta mert mindent megteszek azért, hogy elérjem a célom.

Ami leírom nekem, hogy eredményes sportoló legyek. Felkelek 4-kor, elmegyek futni, elmegyek suliba, tanulok, este edzek, és alszok amennyit tudok, minden pénzem ami csak van azt a sportba ölöm, de meg sem fogalmazódott bennem, hogy sírjak miatta, mert azt csinálom, ami közelebb visz az álmomhoz.

“Az őrültség az, ha sorozatosan ugyanazt csináljuk, de más eredményt várunk tőle.” Ugye az öreg is megmondta.

Bocsi ha kicsit nyers vagyok, de szerintem így van.