Kinek milyen volt lakótelepen felnőni a 80-90-es években?

A nyolcvanas években látványosan ment a bandázás, - voltak "területeik" a helyi csipet-csapatoknak. Apróbb pofozkodások az árkádok alatt - elsősorban "Mert ránéztél a Beélla nőjéjére" indokkal, de néha a lejmolás is balul sült el. Eléggé kiterjedt punk bandák vívták a küzdelmeiket a popperekkel vagy a helyi rockerekkel, - mikor mi volt a kínálat kötözködési alanyra...

Utálták egymást, - a punkok a modern keménykedést, ivászatot, szereket, a rockerek a maradi keménykedést, ivászatot, a popperek pedig az áligényességet, kikent-kifent, lenyalt, tarka vacakokat preferálták és ezek nem nagyon fértek meg sokszor csak egy utcában sem.

Ezzel párhuzamos volt a zenei irányzatok gyűlölete is, - punk - heavy metal - rock and roll - nem fért meg egymás mellett. A nyolcvanas évekre még jellemzőek voltak a "nagyüzemi discok", amelyeket a kilencvenes évek derekára számolatlan privát klub váltott le. A nyolcvanas években voltak video-klubok is, - ahová be lehetett menni belépő ellenében és 1000 -szer másolt, alámondásos videókon csámcsoghattak a klubtagok a sarlóval vágható cigarettafüstben langyos sörüket kezükben szorongatva.

A kilencvenes években nem volt annyira látványos, ill. "alaktalan" volt a bandázás - szerintem, - erre a korra inkább a "kulcsos gyerekek" voltak a jellemzőek. A fene nagy szabadsággal ránk köszönt a "bőség zavara" is, - sokan nem tudtak mit kezdeni magukkal. A megélhetési gondokkal, inflációval harcoló családokból egyre több munkát voltak kénytelenek vállalni az akkori szülők, - egyre több időt kellett beáldozniuk a munka oltárán annak érdekében, hogy az általuk megálmodott, kitűzött célokat nagyjából tudják teljesíteni. Ez abban teljesedett ki, hogy tömegesen maradtak felügyelet nélkül a dolgozó emberek gyerekei, unokái és ebből volt sok galiba, mert ezek a gyerekek bizony elmentek csavarogni és sajátos módon keresték az izgalmakat, dobták fel a napjaikat. Megjelent az utcán egyre nyíltabban és nagyobb tételben a narkó...

Rengetegen ebben az időszakban döntöttek úgy, hogy nem rendelik magukat alá az őseiknek és sorsukra hagyták őket, - nemes egyszerűséggel megléptek otthonról, mert sok volt nekik a követelményrendszer, amit a szülők kezdtek el támasztani az irányukba. A számítástechnika folyamatos és nagy léptékű térhódításával lényegében befellegzett a klasszikus értelemben értelmezhető társasági életnek, - a filmezés, a játék, a találkozások jelentős hányada a számítógépes környezetbe, többnyire a privát négy fal közé szorult.

Nagyjából ennyi!

1-es: wow!

Én csak részben vagyok érintett, rendszerváltás alatt születtem szóval mire észbe kaptam volt vagy '94. Azután is szerencsére alig töltöttem időt lakótelepen, sokat voltam 'leadva' nagyszülőknél, rokonoknál, kertvárosban vagy épp egy másik városban. Szóval legkevésbé a lakótelepen 'szocializálódtam'. Ennek minden előnyével és hátrányával- pl. nagyon ritkán voltak környékbeli haverjaim. A nyomasztó légkörön, a neonfényes, cigifüstös lépcsőházakon és lakásokon, az ocsmányabbnál ocsmányabb padlószőnyegeken és fürdőszobákon, csótányok tömkelege kívül nem is maradt meg bennem sok minden.

Ja, talán még apróságok, hogy mindig mindent zártunk, mert ugye lopnak. Meg még biztos vannak ilyenek.

Nem bánom egyébként, néha van 1-2 beszólásom amivel remekül szórakoztatom a kívülállókat.

90-es évek, kamaszkorom évei, gyors kamaty a biciklitárolóban, tipitapi a lépcsőházban. Szálanként lehetett cigit venni az Éva presszóban, mindegy hány éves voltál. Előtte meg Góliát és Bobó újságok, ha beteg voltam anyu vett olyat és kaptam narancsot. Otthon sose maradt velem senki, dolgozni kellett. Mindegy hány lakat volt a bicajodon, tuti ellopták mielőtt tönkre ment volna. Egyszer kaptam egy BMX-et, egy hétig volt meg, az ajtónk elől lopták el. :D Dinnyelékelés, meggyfa leszedése míg nincs ott a tulaj, életemben először Mars csokit kóstolni, üveges Coca cola, télen annyi hó, hogy sokszor suliba se tudtam elmenni.

Lakótelepeken poroló-azon mindig mi csüngtünk, vagy ott bandáztunk, vagy a játszón, esetleg a lépcsőn.

És tényleg, mindenhol volt egy Éva presszó :D

Biciklitárolót mi nem is használtunk, "onnan lopnak a legtöbbet". Igazából nekem mai napig rejtély, ki és mit tarthatott még ott, ha mindent elloptak...?

Nálunk a liftben néha hajléktalanok is laktak.

A szomszédok (kb az összes emeleten) illegálisan beépítették a bejárati ajtajuk előtti folyosórészeket. 93-ra sötétbe borult a lépcsőház.

Punkok, rave-es arcok és hasonlók minden mennyiségben. Még ovis voltam de a vörösre festett szarvacskás hajak megvannak.

Bandák a ház előtti padon. Mikor melyik. Aztán a banda megszűnt. Jött másik.

Mindent elborító szotyi, ritkábban tökmag.

A szomszédban stadion. Egyszer az NBI-ben is voltunk. Hamar kiejtettek :D Óriási reflektorok, foghíjas lelátók... az évek múlásával szinte több lett a bicikliülésen álló, az omladozó betonfalon bekukucskáló drukker. Később ők is elmaradoztak.

Rozoga troli, villamos.

Mindig néztem reggel telente, hátha szikrázik. Szikrázott :D

Aztán mikor már egyedül jártam suliba, azt is megtapasztaltam milyen amikor nem nyílik az ajtó. Ütöttük-vágtuk, néha rúgtuk. A sofőr/masiniszta türelmesen várt, míg mindenki megoldja valahogy.

Volt rajta nyitó "fogó" is ami egyik nyáron odacsapta az ujjamat a korláthoz. A nagyszüleimnél a kerti budin volt ilyen ajtónyitó, onnan volt ismerős.

De sok minden eszembe jutott.