Akik egyedül vagytok 30-40 év között, miért alakult így?

Feleségem fiatalon meghalt, Ő volt az igazi. A többi nő teljesen hülyének nézett, egyszerűen elment a kedvem a bohóckodástól. Olyan jól megtanultam egyedül élni, hogy már nem is akarok senkit.45/f

Engem elhagyott a férjem, van egy kislányom. Szerintem én is olyan vagyok, akit nem keresnek az emberek. Az exem is azért hagyott el, mert introvertált vagyok, és szerinte ezen nem próbáltam még javítani. Igazából szerintem sokat fejlődtem, de nekem ő volt az igazi. Próbáltam nyitott lenni, hátha felkeltem valaki figyelmét, de ha sikerült, akkor olyan nyomorult érzés uralkodott el rajtam (nem tudom miért, szinte depressziós lettem), hogy rájöttem, hogy nekem ha már sajnos így alakult, akkor jobb a magány, vagyis a gyermekem. A múltam szép emlékeiben élek, hiába mondják, hogy lépjek tovább. Nem megy. Jelenem és jövőm nincs. Majd csak elmúlik az élet így.

29 éves vagyok és válaszolok, mert eddig sem volt barátnőm egyszer sem életemben, változni ez pedig nem fog egyhamar. A külsőm miatt eleve nem állnak szóba velem, a többit pedig intézi az introvertált belsőm. Nem tudok ismerkedni, nem tudok semmit az emberi kapcsolatokról, évek óta barátaim sincsenek. Régebben valami miatt nem akartam barátnőt, aztán rájöttem, ha akarnám sem menne az ismerkedés. Ezért vagyok egyedül. F

Én, külsőre, eléggé előnyös vagyok. Viszont, barátnőzgetni, összeköltözni, gyereket nevelni, nincs kedvem. Mindig, egyedül éreztem magam, a legjobban. Kiráz a hideg, ha sok ember közé kell mennem. Van ilyen is.