Felnőtt korban igazi barátság?

Szerintem is ki tud, de nehezen, mivel általában fenőttként (munka, család mellett) jóval kevesebb időt tudnak együtt tölteni az emberek. Némileg mókásan hangzik, de született már arra nézve kutatás, mennyi együtt töltött idő alatt alakul ki barátság (lásd [link] vagy [link]

Persze hiába vagy egy légtérben a melóhelyen napi 8-10 órát valakivel, attól még nem lesztek barátok, mert egyrészt kell valami, ami vonzóvá tesz benneteket egymás számára (az, hogy a munka közös téma, nem elég), illetve „minőségi időt” kell együtt töltenetek.

Azt gondolom, hogy a korral az ember hülyeségei egyre inkább „becsontosodnak”, ami tizen- vagy huszonévesen még fura hóbortnak tűnik, az később már kemény „elvvé” válhat, és sokat vesztenek az emberek a rugalmasságukból. Nekem van olyan barátom, akinek olyan agyament elvei lettek felnőttkorára, hogy ha nem ismerném ezer éve, és nem tudnám, egyébként milyen jó ember, akkr nem biztos, hogy szóba állnék vele egy-egy ilyen eszmefuttatását hallva.

Ez is érdekes cikk a magyarok barátkozási szokásairól: [link]

Rengeteg embernek nem volt "igazi barátsága" se gyerekkorában, se utána.

Egyáltalán, mit értesz igazi barátság alatt, az is kérdéses. Mert lehet, hogy amit te felszínesnek érzel, az másnak mély kötődés.

Valami más a probléma, ha egyből a szüleid hibáztatásával kezded.