Miért ilyen szxr az élet? Hogy él az akinek semmi esélye a boldogságra?

Ezek a nettel meg fűtéssel való érvelések teljesen értelmetlenek. Nem a pénz tesz egy embert boldoggá. Nyilván jobb a helyzete, mint egy hajléktalannak, ez tény. De miért a hajléktalanok a mérce? Ha valakinek szarabb, attól nekem már nem lehet szar? Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy ha másnak jobb, akkor nekem már nem lehet jó.

Én is a mélységeit élem meg nagyon, sosem szerettem beszélni senkivel, aztán egyszer csak belépett az életembe valaki, aki miatt imádtam beszélgetni. Vele minden más volt, úgy éreztem végre megtaláltam azt az embert, akire szükségem van és már sínen van az életem. Aztán persze véget is ért. Amilyen szép volt, olyan csúnya lett a vége, ha nem csúnyább. Ezért jelenleg a kérdező álláspontján vagyok, egyszerűen ilyen érzések vannak bennem.

Talán az egyik legfontosabb, ami széppé teszi ezt az életet, ha van valakid, akinek fontos vagy és bármit teszel, az is maradsz neki. Vagy ha megtalálod azt, amit igazán szeretsz csinálni. Valószínűleg aki így gondolja, ahogy a kérdező, ezek hiányoznak az életéből. Ezek nélkül tényleg nem ér semmit. Sajnos sokan vannak, akiknek nem jönnek össze ezek, és nem feltétlenül tehetnek róla, vagy érthető okokból adták fel. Persze könnyű mondani, hogy nem szabad feladni, de van, hogy már belefáradsz teljesen, kiégsz. Olyankor egyszerűen muszáj, hogy legyen valami külső löket, ami segít. Nem csak az öngyilkosság egyenlő azzal, hogy feladod...

"Ha valakinek szarabb, attól nekem már nem lehet szar?"

Ha csak annyi a gond hogy magányos vagy, akkor értelmetlen az állítás, hogy szar az élet. Hisz akkor egyetlen problémáról van szó, és arról sem az élet tehet.

Amúgy ha valaki már ennyire betegesen magányos, azzal érdemes lenne szakemberhez fordulni, mert ez magától nem lesz jobb. Ha külső forrástól várod a megoldást, jelen esetben attól hogy majdcsak megismersz valakit és jobb lesz, nos, nem... Ekkor annyi történik hogy bebeszéled magadnak hogy ez a bizonyos személy a boldogságod forrása, és a mindenkori hangulatod tőle teszed függővé. Ez a beteges ragaszkodás pedig mindenkit taszít, szóval csak idő kérdése hogy ennek a személynek is elege legyen belőled, minekutána te már nem csak magányos leszel, hanem magányos plusz el is veszítettél valakit.

Mindezt miért? Nem azért, mert te ne lehetnél boldog, csak épp bebeszélted magadnak hogy a boldogságodat valaki rajtad kívül álló személy kell jelentse.

Külső forrás alatt nem azt értem, hogy kifejezetten egy másik személy, hanem bármi külső forrás. Ebbe beletartozhat egy szakember is, aki kilendít ebből a helyzetből, vagy legalábbis megpróbálja, azzal, hogy rávezet dolgokra, segíteni próbál.

Szerintem túlzás azt kijelenteni, hogy csak is kizárólag saját maga tehet mindenki arról, hogy olyan az élete, amilyen. Nyilván ő is kell hozzá, és döntő mértékben ő az, akin múlik az egész, de kell hogy legyen valaminek, vagy valaki(k)nek, akik őt eljuttatták, vagy segítettek eljuttani abba a helyzetbe, amiből vagy ki tud jönni, vagy nem, vagy éppen jó ott neki. Például valakinek azt mondják, hogy jó a hangja, ellőtte nem is gondolt arra, hogy énekeljen, de ezután úgy gondolja érdemes belekezdeni. Aztán befut és egy elismert énekes lesz. Ez most egy pozitív példa volt, de lehetne rengeteget felsorolni, akár negatívat is.

Valamint az, hogy csak egy dologtól nem lehet szar az életed...

"Verj rá a kalapáccsal az egyik ujjadra. Nincs semmi gond, hiszen a többi ötöt nem bántottad, igaz? A francokat, az egész kezed zsibbadni fog a fájdalomtól"

Na jó, abbahagytam ezeket a bölcsességeket mára :D

Egy kérdésem lenne: Azért vágytok ennyire más szeretetére, mert titeket eddig soha senki (család, barátok) nem szeretett? Ez az oka annak, hogy ennyire mélyen vagytok lelkileg?

25/L

Nyilván nem arra gondoltam hogy az emberi kapcsolatok ne lennének fontosak. A hiba az, ha a saját énedet, a boldogságodat is a kapcsolatoktól teszed függővé, mert ezzel csak belépsz abba az ördögi körbe amiről beszéltem. Hogy túlságosan ráfüggsz a másikra, amitől a másik egy idő után besokall emiatt te még inkább magányos leszel és még inkább a következő embertől fogsz függeni akit az utadba vet a sors.

Ez nem feltétlen a te hibád, ellenben csak te tehetsz ellene.

Lehet hogy közhelynek hangzik, de mégis igaz. A párod vagy a barátaid társaid kell legyenek a boldogságban, nem pedig tőlük kell függjön a boldogságod.

Érdemes Nick-et meghallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=d9fnK6n4ka4

vagy

https://www.youtube.com/watch?v=YG2YeK3_mqg

@JoeThe1st

Már elnézést, de én ennek az embernek a nyomorától nem fogom magam jobban érezni...