Lehetek depressziós?

nehéz a pubertás mi?

sztem egyszerűen hagyd abba a gyógyszert, tölts sok időt a családoddal és a közeli barátaiddal. Kezdj el fokozatosan egyre több felelősséget vállalni önmagadért, felnőttként majd szükséged lesz rá.

Igen, lehet, és nem kétség.

Az előző hozzászólót ignoráld. Valószínűleg egy 50+ -os éveiben lévő boomer lehet, akiket még arra tanítottak, hogy a gyerekeknek nincsenek igazi érzéseik, és majd kinövik, ezért lett az egész generációjuk ilyen érzéketlen, és még egy távirányítót sem tudnak kezelni, ha nem mutatod meg nekik naponta hatszor.

Jó hír, hogy Te több vagy mint a korodbeliek, sokkal érdekesebb, ha ezt most tagadod is, vagy nehéz nekem elhinned, de ezerszer több rálátásod van a dolgokra, ezért depresszióval élve hajlamos vagy túlgondolkozni egy egészen apró dolgon is, ez meg majdhogynem megbénít érzelmileg, néha a legjobb érzés lenne csak eltűnni, de azt nem lehet, mert ezen a téren is ahogy olvasod már valószínűleg ezer gondolat futott át benned. Ismerem, sajnos eléggé jól, megértem, átérzem. De ez tesz mássá, kreatívvá, ne add fel a kapcsolatokat, mert ha megtalálod azt az embert aki meg is akar érteni, és úgy cselekszik, ahogy neked jó, és Te is úgy cselekszel vele kapcsolatban, hogy jót akarj neki, mert ő is ugyan olyan megtört, akkor az életed más lesz, újra megtanulsz érezni, törődni, de sohasem leszel már olyan mint azelőtt, ebben benne van az, hogy más lettél, több tapasztalatod van, sohasem lesz ugyan az a rálátásod a világra mint gyerekkorodban.

Van egy üresség ami az éhséghez hasonló, de sohasem töltheted be, de legalább érzel, van ettől egy ijesztőbb fázis, amikor nem tudod, mit érezz, egyszerűen vagy, körül vehetnek barátok, szerettek, de Te vagy azon az egy ponton, és megszűnik a világ, senki nem számít mert nem tudod, hogy mit kéne érezz, csak vagy Te, egy entitás egy élőlény a nagy földön, a nagy világegyetemben, és elvesznek az érzések. Nem fogok hazudni, ezt valószínűleg még Te is megtapasztalod az életed során, hiszen az élet hosszú, de azért nem annyira, mert az idő csak egy síkon halad előre, megállíthatatlanul megöregszünk, és meghalunk elkerülhetetlenül, ezért ne vond meg magadtól a boldogságot egy percre se, még ha legjobb lenne elzárkózni a barátaidtól, vegyél egy nagy levegőt és mozdulj ki, mert csak így érhetnek impulzusok, csak így találkozhatsz más emberekkel.

Biztos lesz még sok száz csalódásod, de tanúsítom, és bizonyítom, hogy vannak olyan fiúk akik ugyan úgy éreznek, igen nehéz megtalálni, nehéz felkutatni, de itt vagyunk, viszont társat ne ezen az oldalon keress, arc nélküli emberek, az internet mögé bújva, kihasználhatják a vegyes érzéseidet, átmeneti támaszt nyújtva.

Annyi mindent írnék még, de sajnos nem írtál többet magadról, így nem tudom sem a vallási nézeteidet, személy szerint én nem vagyok hívő, ezért is nem akarok belekezdeni másba, mert az "élet" dolgot én teljesen máshogyan fogom fel, mint az, hogy egy nagy égi lény teremtett minket egy több ezer éves mesekönyv szerint, ami mára elavult.

A lényeg különleges vagy, és fordíts időt a kreativitásod megvalósítására, rajz, írás, de akár ne is, akár csak nézz sorozatokat, youtube videókat, tiktokot, vagy csak nézz mémeket, de senkit ne hagyj hogy visszahúzzon, és foglalkozz magaddal, csináld azt amit szeretsz, mert ha mások mondják meg, hogy hogyan éld az életed, akkor keretek közé leszel szorítva, mint egy kalickába zárt madár, aki nem tudja kinyitni a szárnyait.

Az életre meg csak annyit tudok mondani, hogy kitartást.

kedves 3as, 21 éves vagyok ,nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Most éltem át énis a tinédzser kort és jól tudom azt a bizonytalan érzést amely a legtöbbünket el-el kap néha. Kezdesz felnőni , kezded megérteni, hogy a felnőttlét korántsem olyan mint azt gyerekként elképzelted, bizony ez szomorú. újfent csak azt mondom hogy válalljad a felelősséget önmagadért, gyűjtsd össze az erődet és kezd el az új, felnőtt életedet.

Ha egy gonosz ácsi vagy néni gyógyszert akar adni akkor küld el őket a pics ába.

#4 -es, Szia! Hármas vagyok, közöm nincs hozzá, és egyáltalán nem is érdekel, amit írtam, leírtam. Nem fogok bele menni vitába, de az, hogy Te átélted a tinédzser kort, az nem vetíthető ki másokra, más embereknek más tapasztalataik vannak az életben, és máshogy élik meg, más emberek veszik őket körül, másak az élet tapasztalataik, rosszabbak is lehetnek a tiednél, valóban elég tapasztaltnak érzed magad, hogy ebben a témában kifejtsd a véleményed? Mert úgy érzem elég szűk látóköröd van, és csak azt szajkózod, amit több száz öreg tesz ezen az oldalon. Szóval kérlek tartózkodj a tanács/vélemény adástól, mert a depresszió sokkal komolyabb téma mint amit te tini korod alatt tapasztalhattál, és nem kérek most kamu storyt, hogy mennyire rossz volt, mert ha valóban rossz dolgokon mentél volna át most máshogyan vélekednél. Nem annyiból áll az egész, hogy kinövöd, lehet, hogy te csak átmenetileg rosszul érezted magadat, és oké most jól lettél, de sok tízezer embertársunk csak az országunkban és sok száz millióan depresszióval küszködnek a világon, akiknek csak ez az egy életük van, most élnek, soha többé, és a hasonló bezárkózott gondolkozásmódú átlag egyének teszik sokkal elfogadhatatlanabbá az életüket, és ezért érzik kirekesztettnek magukat.

Ezért mindenféle bántást elhagyva gondold át, hogy valóban úgy gondolod ahogy? Ha igen, akkor sokat kell még tanulnod, de ettől függetlenül neked is kívánok jó életet. :)