Mitévő legyek, ha úgy érzem, hogy teljesen egyedül maradtam?

Meg próbálom összefoglalni nagy vonalakban a történetem.

24 éves vagyok, 4 éve küzdök depresszióval, nem saját magam állapítottam meg a diagnózist. 2 pszichiáternél és 3 pszichológusnál jártam. Próbáltam segítséget kérni, de nem sikerül, mert gyógyszert akarnak velem szedetni, azt pedig én nem szeretném.

Kórházban dolgozom, a munkám 200 % figyelmet igényel. Történt a családban öngyilkosság, a féltestvérem felakasztotta magát.

Nincs olyan ember a környezetemben, akiben feltétel nélkül megbízhatnék, akinek bátran el merném mondani, hogy mi az, ami bánt. Nem tudom őszintén megbeszélni senkivel, hogy milyen fájdalmakat élek meg.

Barátaim nincsenek, maximum felszínes kapcsolatok. Nem érzem senkinek a szeretetét. A szüleimmel jó a kapcsolatom, csak nehezen mutatják ki, hogy szeretnek, sosem dicsérnek, sosem ölelnek, nekem pedig az érintés lenne a szeretetnyelvem. Inkább főzik a kedvenc életem, megvesznek mindent, amit kérek, de nem tudják kezelni a depresszióm, nehéz nekik is ezt elfogadni... Igyekszem nem mutatni, hogy rosszul vagyok, mert nem akarom, hogy féltsenek... Próbáltam segítséget kérni, de láttam a tehetetlenséget és az aggódást a szemükben, így befejeztem.

Viszont az állandó szerepjátékot sem bírom, egy idő után összegyűlik Bennem a feszültség, felgyülemlik és rosszul leszek...

Itt nem is a problémák sorozatáról van szó, hanem arra vonatkozik a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha nincs egyetlen ember az életemben, akivel meg lehetne beszélni a gondokat...Egyáltalán nincs társasági életem.

Napi 12 órákat dolgozom, este hazajövök, alszom (már ha tudok, általában nem...) reggel pedig kezdem előröl. Teljesen motiválatlan vagyok, ezt (is) szerettem volna megbeszélni a pszichológussal, de úgy látta, hogy gyógyszer szükséges, ezek után pedig nem mentem vissza...

Teljesen egyedül maradni... csak vegetálni az életben... 24 évesen...

Tanácstalan vagyok, teljesen egyedül érzem magam. Félek, hogy ez a munkámra is hatással lesz, a pszichiáter betegállományt ajánlott, de nem szeretnék ezzel a lehetőséggel élni, mert 1 évig itthon voltam és az még mélyebbre rántott, viszont a feladataim is nehéz ellátni. Bármelyik lehetőséget választom, nem jövök ki jól belőle...

Elnézést, ha túl hosszú lett, inkább már az elkeseredettség beszél belőlem és az, hogy nem látom a kiutat...