Miért hagyja Isten hogy egy jó ember magányos legyen? Miért nem ad neki egy másik magányos jó embert akivel boldogan élhet?

Oké, értem. Tehát nincs időd se az Úr házába járni a testvéreid közé, és amúgy is otthonülő vagy. Akkor mégis mikor lenne időd a párodra? Mi lenne belőle, szobadísz?

Lássuk be: még sincs meg a felkészültséged a pártaláláshoz. Nem tudod sem keresni őt, sem időt nem szánsz rá.

Apropó, honnan veszed azt, hogy jó ember vagy?

Értem, köszi!

Melyik Isten írta elő neked a szabályokat?

"azért gondolom hogy jó ember vagyok mert azon az úton járok amit Isten szánt nekem.És nem tértem le a jó útról.Betartom a szabályokat amiket Isten előírt nekem."

Ettől max birka leszel, nem jó ember.

Amúgy nem ételek. Nem jársz sehova, nem iskerkedsz, de várod, hogy megtaláld a párod. Olyan vagy, mint a zsidó a lottós viccben.

Kohn minden egyes este imadkozik Istenhez: "Uram! Add, hogy megnyerjem a lottót!

Másnap szintén:

"Uram! Az egyetlen kívánsagom megnyerni a lottót.

Harmadnap: "Uram! Ha megnyerem a lottót, neked szentelem az életem"

Így megy ez éveken keresztül, mire a jóisten megunja és megszólítja a zsidót:

"Legalább egy ki_aszott szelvényt vegyél..."

Ha Isten létezik, ugyanazt kívánom neki mint amilyen szenvedést meg kellett élnem.

Megérdemelte hogy meggyalázták és kereszrefeszítették, legalább addig is elgondolkodott hogy mennyire elcseszte a teremtményeit.