Szívem szerint megölelném és elmondanám neki hogy szeretem, de nem tehetem. Mit tegyek? Már látni sem bírom

Egy helyen dolgozunk.

De ő nagyon keveset van bent napi 1 óra kb.

De ezalatt az egy óra alatt én megőrülök hogy nem ölelhetem meg, nem mondhatom el neki mennyire imádom a hangját, mindenét mert ha visszautasít belehalok. A reménykedés hogy még lehet valami jobb, mint az elutasítás.

Féltékeny vagyok mindenkire, ideges vagyok ha bent van, de ha nincs bent akkor is ideges vagyok mert fogalmam sincs hol lehet.

Én azt érzem tetszek neki de nem biztos es ez a bizonytalanság.....csak telnek a napok és nem történik semmi.

Tiszta ideg vagyok már, a munkámra sem tudok koncentrálni, nem akartam hogy így legyen de beleszerettem.

Mit tegyek?

És az is még a nagy bajom hogy nagyon ragaszkodó vagyok, soha nem tetszett még senki, nem tudom őt elengedni .....hiába nem is az enyém