Más is van aki már évek óta hiányolja az exét és közben azt érzi, hogy teljesen leépül, vagy csak én vagyok ennyire nyomorult?

Eleinte azt éreztem, hogy ő ugyanolyan mint én, csak nőben. Mindig tudtunk miről beszélni, imádtam az egész lányt úgy ahogy volt, a kinézetét, a nevetését, a hibáit. Majd jött mindkettőnk életében a változás, továbbtanulás és különböző irányban kezdtünk el változni. Ő egyre pozitívabb ember lett, én egyre negatívabb. A végén már szemét is voltam vele...nem tudom talán nem fogtam fel, hogy elveszíthetem. Aztán megtörtént, dobott, összejött mással, már semmit nem tudok róla lassan 2 éve. Magamat napról napra egyre ocsmányabbnak látom, egyszerűen nem történik semmi, folyamatosan egyedül vagyok, senki nem intéz hozzám egy szép szót sem. Utálom az életem.