Ha 29 évesen, 12 évnyi alkoholizmus után, teljesen tönkremenve lelkileg, barátok nélkül, párkapcsolat nélkül vagyok, logikus lépés lenne az öngyilkosság?

"S szerinted miért írogatok ide nyolcas? Mert legalább itt kapok egy ksi figyelmet még ha szidnak is :("

Látod itt kezdődik el az igazi életrontás. Hogy azt hiszed hogy ettől neked jobb, közbe csak még mélyebbre lökdösöd magad a gödörbe.

Legyen egy olyan célod,amit most még tudsz valósítani.

Pl 1 hétig kibírod Gyakori nélkül.

Ha megy akkor így tovább.

Lesz egy siker élményed.

Muszáj valami nagyobb változást vigyél véghez az életedben ami kizökkent ebből az állapotból.

Kísérletezz olyan dolgokkal amiket szeretsz!

Esetleg menj gyúrni, nekem az segített, átvészelni életem egyik legxarabb szakaszát.

Vagy bármi mást amiről azt gondolod, hogy szereted és lekötne.

Az ilyen depressziós típusokat nem igazán kedvelik a lányok, nekem sem sikerült találjak valakit mert különc vagyok, én sem vagyok még mindíg 100%osan kint a depresszióból, de tudom, hogy jó úton haladok és már csak könnyebb lehet.

Tedd meg, hogy indítasz egy "Depi-Öngyi legyek?" csatornát a youtubeon;)

Olyan figyelmet kapsz, hogy csak na s még mit...csak kérdés élni akarsz e vele.

A népnek nyomorú sorsok kibeszélést hallgatni öröm, úgy láttam s még lehet téged is érhet öröm:)

Befejezni egy életet akkor kell, ha fos-elveszett menthetetlenül az egészség.

Ameddig jó vagy valamelyest, tenni kell minden ökörséget akár s ha nincs miért szégyenkezni, akkor még a vlogot is csinálhatod.