Akik rossz körülmények között nőnek fel,nehéz gyermekkorukban van,magányos emberek lesznek?Olyanok,akiket kiközösítenek?

Ez csak kifogás, bocsi. Páromnak is sz..r gyerekkora volt, apja alkoholista és agresszív volt, anyját 12 évesen agydaganatban elveszítette, ugyanakkor páromnak voltak barátai, akikkel mindig jól elvolt. Persze a múltban ért sérelmek nyomot hagytak nála, de nem lett egy befelé forduló depresszív, önutálattal küzdő ember. Már 5 barátnője volt, mielőtt velem megismerkedett. Mi 7 és fél éve vagyunk együtt.

Az, hogy mi volt a múltban az egy dolog. De az, hogy most a jelenben mit kezdesz magaddal, na az a legfontosabb. Nyalogathatod halálodig a sebeidet, belefulladhatsz az önsajnálatba, a te dolgot. Vagy fogod a t..keidet, elmész pszichológushoz és rendbe teszed magad és változtatsz eddigi életeden. Minden csak rajtad és akaraterődön múlik. Sírni a legkönnyebb. De mit teszel azért, hogy jobb legyen az életed?

Nekem is nehéz gyerekkorom volt, és nehezen tudok kapcsolatokat teremteni. Zárkózott, önbizalomhiányos vagyok. Próbálok ellene küzdeni, de nem mindig sikerül.

Barátaim soha nem voltak, pedig hiányzik egy barát.

Leírtam a dolgokat, de az agyad fel se fogja, nem akarja, mert csak hajtod az egód által kitalált b..romságot.

Párom is járt pszichológushoz, képzeld, neki meg segített. Csernus Imre összes könyvét elolvasta, 3 előadásán is volt, ő is nagyon sokat segített neki.

Tudod, a különbség közte és a te és haverod között az, hogy párom akart változni, te és az ismerősöd meg nem. Ismerősöd hiába ment pszichológushoz, ő nem fogja megoldani helyette a problémákat, azt neki kell, na ezért nem változott semmit, mert az ismerősöd azt hitte, hogy helyette mindent megold a pszichológus és azzal, hogy ő oda elmegy, minden röpke pillanatok alatt megváltozik. A változásért, drágaság, tenni is kell!