Öngyilkossági gondolatok ellen van valami megoldás?

#20 Kettő az nem összevissza. Volt egy személyes pszichológus és egy családpszichológus, teljesen más okokból.

Amúgy meg tökmindegy, mert ha azért nem segít mert csak egynél voltál, akkor azt mondják menj máshova, ha pedig máshova mész akkor pedig azt mondják maradj egynél, szóval paradoxon.

Hónapokon át heti rendszeresség: Pipa

Dolgozni azon: Pipa, azt mondta legyen meg a jogsim és minden bajom elillan, aha igen biztos, azóta is várom a jogsival a kezemben :)

Akar ilyen hülyeségeket, mert csak ezek a megoldások. Ha van pénz, minden problémát orvosolhatsz vele. Ha nincs túlsúly, jobban érzed magad és a lányok is utánad kacsintanak. Diplomával megintcsak a pénz téma.

Rálehet függeni az antidepresszánsra, nagyon sok beszámoló van róla, hogy anélkül nem tudnak élni mert mélydepresszióba zuhannak nélküle, velük pedig csak maradnak a sima depresszióban.

#14 Nem nevet ki! 😂

Ja, bocs...

A legtöbbet magadért teheted, annál semmi sem tud többet segíteni, ha magad próbálkozol. Én is átmentem ilyen szakaszon.

Aztán rászoktam arra, hogy eljárogattam közeli városokba csak úgy, legtöbbször egy-egy parkban leültem és olvasgattam, kellemesen átszellőztem, jól esett, nem kellett hozzá senki más, hogy jól érezzem magam. Aztán nekiálltam én is próbálkozni az írással több kevesebb sikerrel, de legalább volt valami kis elfoglaltságom. Meg úgy amúgy igyekeztem az apró örömöket keresni. Nem kellett semmi extra dolog egy finom vacsora, egy jó film, hasonlók. A lényeg, hogy mindig tettem ki magam elé apró dolgokat amiket úgymond várhattam. Kicsit ahhoz tudom hasonlítani, mint mikor az ember a akrácsonyt várja, de utána ha elmúlik meg szomorú, na én ezért tettem így sorba a dolgokat. :)

Régóta vagyok a hozzád nagyon hasonló helyzetben, de kb mindössze annyi a különbség, hogy még Én egyenlőre élni szeretnék, de ez igazából bármikor megváltozhat.

Ha valakit, akkor a pszichiátert mindenképpen javasolnám, mert ez így egyre csak rosszabb lesz, hidd el! Én éppen a jövő héten megyek és már most izgulok kicsit, de mindenképpen elmegyek, mert jelen pillanatban ezt érzem az egyetlen segítségnek, lehetséges kiútnak az életemben.

Viszont volna egy olyan ötletem, hogy mi, akik itt hasonló helyzetben vagyunk miért ne tudnánk egymáson segíteni azzal, hogy jobban is megismerjük egymást, beszélgetünk, stb. és aztán ahogyan alakul majd..

csaó!

Nos, az első ami eszembe jutott, amikor ilyen idős voltam mint te, nekem is voltak öngyilkossághoz kötődő gondolataim, én naplót írtam, és ebben fejeztem ki magam,.....szerelmi bánatom volt, volt pár csalódásom, aztán úgy éreztem,hogy senkinek sem kellek, és jobb lenne meghalni.

Aztán pár évvel később, mikor visszaolvastam ezeket a sorokat amiket írtam, rájöttem,hogy mekkora balfasz voltam, és még jó hogy nem tettem semmit. Nem mintha azóta minden happy lenne, de az életben meg kell keresni azokat a területeket, ahol hasznos lehetsz, ahol jól érzed magad. S ahogy az előttem válaszoló is mondta, örülni kell az apró örömöknek, hogy fiatal vagy, hogy egészséges, hogy hasznos dolgokat tehetsz még az életben. Örülni kell egy jó filmnek, egy jó ebédnek, egy embertársunknak való segítségnyújtásnak, .... :) nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Szét kell nézned,hogy körülötted ki szorul segítségre, és tegyél valamit,s ezáltal a te problémád is háttérbe szorul.

Egyből ott van a családtagod betegsége,....segíts neki, óvd, figyelj rá.

Nehéz az élet,de majd megjön a szerelem a te életedbe is, s akkor majd a felhőkön fogsz járni. De ne legyél türelmetlen. Addig is, hajts rá az elégedettség érzésére, .....ha jól végzed a munkád, lehetsz elégedett, ha sok jó tulajdonságod van, pl pontosság, megbízhatóság, precízség, lehetsz elégedett. vagy ha kevésbé vannak meg benned ezek, akkor törekedj valamelyikre, minél többre.

S célokat kell kitűzni magad elé, aprókat, nagyobbakat, el kell foglalni magad, mert csak akkor jönnek a hülye gondolatok, amikor az ember unatkozik.