Egyedüllét? Fura érzés? Élek?

Ismerős, nekem is voltak ilyen időszakaim. Jelenleg sem vagyok túl jól. Az a baj, hogy én a túlgondolós típus vagyok, ezért teljesen el tudja rontani a kedvem egy ilyen. Nekem más miatt jelent ez meg, mint neked, de összességében hasonló az ok.

Már elég rég elvesztettem az emberi kapcsolataim nagy részét, velem önhibából történt ez. Ez nem is okozott gondot nagyon sokáig sőt, az egyik legboldogabb időszakom is ezután volt. Úgy éreztem nincs szükségem senkire és jól elvoltam. Utána lassan elkezdett romlani a közérzetem, de még mindig nem fordítottam rá különösebb gondot, egészen mostanáig, amikor elég komolyra fordult a dolog. Az ember előbb utóbb belefarsul ebbe, aztán fogékony lesz a túlgondolásos szorongásra, depresszióra. Ekkor jön a baj. Te is valami hasonlóban lehetsz.

Az érzés alapja egy olyan érzet, mintha nem is lennék, mintha csak álmodnék, erre jön rá a túlgondolás, amikor ezzel kapcsolatos belemagyarázó gondolatok bukkanak fel és az érzés megtestesül konkrétan ezekben a gondolatokban, amik szorongást keltenek. Ez már csak tényleg az alján jön. Ezek olyan gondolatok, amik alap helyzetben nem zavarják, nem hatják át az embert, mert ezek nem valós problémák, de ilyenkor annak érződnek. Utána jönnek a régi, jó emlékek iránt érzett nosztalgia, az ezzel jövő szomorúság, a múlt hibáim emlékeinek fel - fel bukkanása erős szomorúság közepette. Olyan dolgok, amiken már túl voltam, de újra meg tudnak fogni az állapotom miatt. De párszor már kijöttem ilyenekből, ha nem is mindig kizárólag önerőből.

Neked is azt tanácsolom, hogy ne félj segítséget kérni.